Blogolj!

Kisemmiznek, ha elvakít a szerelem

Konkrét ügyekkel az ember csínján bánik még ezen a dokumentumokkal vastagon alátámasztott blogon is, de a precedens értékű – nagyon sokak számára tanulságos és figyelem felhívó – ügyek mellett nem mehetünk el, ha már beléjük akadtunk. Többszáz embert érinthet az az „élettársi közös vagyon megosztása” témakörben folyamatban lévő per, amelynek nagyon kacifántos – hogy úgy ne mondjuk, igazságtalan – eredménye is születhet a január 5-i másodfokú tárgyaláson. Cikksorozatunkban az ügyvédi pálfordulásra, az egybehangzó(!) tanúvallomások totális figyelmen kívül hagyására, a jóhiszeműség fogalmának elfelejtésére, a harácsolásra mind-mind találnak példát. I.rész

Az ügy szereplői. Attila (felperes), megvezetett élettárs, apa és üzletember. Az alperest (a volt élettársat, grafikusművészt) nevezzük most Reginának, az ő egypetéjű ikertestvére (nevezzük most Lilinek), dr. Szűcs Andrea (a Magyar Ügyvédi Kamara elnökhelyettese, most Regina, egy korábbi ügyben pedig Lili védője volt, amúgy Regina egyik kedvenc professzorának felesége…) és dr. Lukács Zsuzsanna (a Fővárosi Ítélőtábla 2015 év végén visszavonult elnöke, a másodfok bírája).

Az ügy. Attila és Regina 1998-tól élettársi közösségben éltek, később közös gyermekük született. Regina korábbi férjétől asszonytartás gyanánt a békés búcsú reményében kapott egy 50 milliós házat a Budakeszi úton, amelyet Attila 2001-ben felújítást végzett 12 millió forint értékben. S hogy-hogy nem ezt a házat 2002 elején sikerült eladni több mint 90 millió forintért. Közben Attila keresett egy házat a XII. kerületben, megtalálta a Galgóczy utcai, 1968-ban épült ingatlant, amelyet telekárra sikerült lealkudnia, és így kb. 90 millióért lehetett megvenni. Mint látható „nem mai gyerek volt” az épület, s ha mindehhez hozzátesszük, hogy az állapotok is 1968-at idézték, akkor nyugodtan kijelenthetjük: lakhatásra akkor már teljesen alkalmatlan volt.

És ennél a pontnál lényeges Regina és Attila megállapodása. E szerint a Budakeszi úti házért kapott pénzből vásárolták meg az ingatlant Regina nevére, de Attila teljes körűen felújíttatja, újjáépítteti, és kb. 200 helyett 400 négyzetméteres lakóteret alakít ki.

Mindemellett nem elhanyagolható, hogy Regina elmondása szerint – legalábbis Attilának ezt vetítette a kapcsolat kezdetén – a 10 éves házassága azért ment tönkre, mert a tehetős, volt férje minden vagyont dugdosott előle – szülőkre, testvérekre, strómanokra íratott. Attila nem akarta ezt a hibát elkövetni, ezért jóhiszeműen – hogy így biztosítsa Reginát bizalmáról, arról, hogy hosszú távon a hátralévő életét vele gondolja leélni – minden megspórolt pénzét a Regina nevére vásárolt ingatlan átépítésére fordította. Nem akarta, hogy Regina kétszer ugyanabba a folyóba lépjen, ezért vagyonszerződés nélkül építkezett az asszony nevén, de közös életükért.

Rendben is volt minden, hiszen 2004-ben közös gyermekük is született. S miután Attila prémium belsőépítészettel foglalkozott (ami nem azonos fogalom az „építési vállalkozó” fogalmával még akkor sem, ha az „épít” szó mindkettőben szerepel), s hosszú távra tervezett, továbbá a régit nem lerombolni, hanem megőrizni szerette volna az utókor számára is, ezért a 60-as évek végén épült szocreált nem lebontotta és épített helyette egy modern újat, hanem a meglévőt megmentve, annak minden tervezési és kivitelezési hibáit kijavítva, újjáépítve, bővítve egy neoklasszicista villaépületet alakított ki, példát mutatva korunk építészeinek és belsőépítészeinek is. Mindezt persze úgy, hogy sem energiát, sem pénzt nem sajnált a hat év alatt, közel 200 millió forintot pumpált az ingatlan átépítésébe – saját pénzből, kölcsönökből, bankhitelből. 

Ki számít élettársnak? 

A per lényegét röviden összefoglalva magyarul: Attila Regina ingatlanának értékéhez hozzápakolt még cca. 190-200 millát, s most nemes egyszerűséggel utcára akarják tenni, ki akarják lakoltatni, ki akarják semmizni. Miért? Mert már nem tudta „virítani a lóvét” Regina elvárásai szerint. 

Ha ez érdek megkívánta, akkor Attilát élettársnak nevezték azok, akik most nem

Ha ez érdek megkívánta, akkor Attilát élettársnak nevezték azok, akik most nem 

Az élettársi közösség 1998 őszétől 2008 áprilisáig tartott, de 2008 végétől Attila lakik az ingatlanban, amelyből 2016 novemberében próbálták – igencsak alvilági módszerekkel – kizárni. Nos, erről szól dióhéjban – mert Attila ezt nyilván nem hagyja – a per, aminek alapja annak megállapítása, hogy az inkriminált időszakban élettársi kapcsolatban álltak-e.

Gyorsan felcsaphatjuk e témakörben Csűri Éva A házassági vagyonjog gyakorlati kérdései című könyvét, amelyben idevágóan rögtön rábukkanunk a következőre:

„A közös gazdálkodás megvalósulhat úgy is, hogy a felek önálló közös lakással nem rendelkeznek és hagyományos értelemben vett közös háztartást sem vezetnek ugyan, az egyikük azonban éveken át tudomásul veszi, hogy jelentős költségmegtakarításra tesz szert és teljes egészében maga realizálja – az idegen alkalmazottnál számára lényegesen megbízhatóbb – élettársa munkájának értékét is azáltal, hogy az élettársa az általa folytatott vállalkozói tevékenység körében létesített és fenntartott vendéglátóipari egységek vezetését díjazás igénye nélkül folyamatosan ellátja és a munkájának értéke lényegesen meghaladja a hasonló jellegű érzelmi kapcsolatokra tekintettel nyújtott szívességi jellegű szolgáltatások általában szokásos és a társadalom erkölcsi felfogása szerint is elfogadott kereteit”. 

S hogy mi bizonyítja még az élettársi kapcsolatot? Többek között több mint 30 tanú egybehangzó állítása, amit az első fokon eljáró tanács nemes egyszerűséggel semmibe vett! 32 tanú! Köztük jó nevű ügyvéd, államtitkár, paralimpiai bajnok, meg szomszédok.

A szerelem olyan lendületes kezdetet kapott 1998-ban, hogy megismerkedésük után pillantok alatt összeköltöztek, olyannyira, hogy 1998. karácsonyát már együtt töltötték egy bérelt ingatlanban, ahonnan évek múltán költöztek egy újabba. Mindezt bíróság előtt tett tanúnyilatkozatok is bizonyítják, hiszen az egyik tanú mondata „a Mártonhegyi úton laktak ők először együtt, majd a Mátyás király útjára költöztek”, vagy egy másik tanú kijelentése „szomszédok voltunk, (…) a negyediket pedig a felperesék bérelték. Ez alatt azt értem, hogy a felperes és az alperes. Ez gyakorlatilag 1998. évben, 1999. évben és talán 2000 év elején is így volt. Nekem a benyomásom az volt, hogy ők itt együtt élnek” is ezt támasztja alá. Sőt volt, aki házastársnak gondolta őket, hiszen egy újabb tanú ezt vallotta eskü alatt „később derült ki számomra, hogy ők csak élettársak.

„megérkezett az élettársam”

De mindez hiába, a mondatokat első fokon egyszerűen figyelembe sem vették, a mellőzés indokát viszont nem adták.

Mindenesetre a lakóingatlan kiürítését nem hagyta jóvá a bíróság, és ez Reginát egy mélylélektani beszélgetésre késztette Attilával (amelyről hangfelvétel készült 2010. július 13-án), amelyben Regina vissza akarta állítani az élettársi kapcsolatot…

Visszaállítani csak olyan dolgot lehet, ami már egyszer volt.

Gondolhatnánk józan paraszti ésszel, hogy akkor itt pont is kerülhetne a méltatlan vita végére, de nem.

(folytatjuk)

 

Címkék: CSVM
http://aktualis.blogstar.hu/./pages/aktualis/contents/blog/36522/pics/14833483769454353_800x600.jpg
CSVM
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Hasonló bejegyzések a témában

Bírósági furcsaságok

2017.01.04. 16:00

Dr. Szűcs Andrea „nem emlékszik”

2017.01.03. 16:00
Az első részben bemutattuk a szereplőket, az ügyet magát, valamint azokat a tanúvallomásokat, amelyek az első fokú tárgyaláson egybehangzóan állították a vitatott időszakban Regina és Attila egymáshoz való …

Szalagcím és a bíróság

2016.10.13. 08:00

Ezeket a cikkeket olvastad már?