Blogolj!

Csepreghy Nándor: Nem szabad kiskorúnak tekinteni az állampolgárokat

Aki hamarabb felhasználja az uniós forrásokat, attól később nem lesz mit elvenni. Ez most a tét. A kormány büszkén vállalja patrióta gazdaságpolitikáját, illetve azt, hogy nemcsak a pályázatok elbírálásában, de a vidékfejlesztés terén is szakított a sehová sem vezető szocialista logikával. No meg a 4-es metró beruházása által szimbolizált gigakorrupcióval. Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes az év végi, összefoglaló beszélgetésben arról is vall, a fiatalok pártja-e még a Fidesz. Blogstar-nagyinterjú. 

Meghirdették az összes uniós pályázatot. Az ellenzék szerint a választási kampány részeként. Azzal vádaskodnak, hogy politikai haszonszerzésként a kormány kiosztja a pénzeket, ergo a vállalkozások lojálisak lesznek hozzá, és majd rá szavaznak.

Egyetlen politikai pártot sem lehet elítélni azért, mert próbál jól kormányozni annak a reményében, hogy a választók újraválasszák. Akinek politikusként ez kérdés, az vagy nem alkalmas politikusnak, vagy hazudik, amikor azt mondja, hogy nem ez a politika célja. Ez egy álszent dolog. Igenis az a cél, hogy jól kormányozzunk, aminek a hatását a választók érezzék a saját életükben, és érdekeltté váljanak abban, hogy a szabályok – törvényesen – a magyar vállalkozók irányába lejtsenek.

Ezért ez a gyorsaság?

Ha a régiós, más kohéziós tagállamokhoz képest hamarabb hirdetjük meg a pénzeket, akkor a magyar vállalkozók előnyösebb helyzetbe kerülnek a nemzetközi versenyben, és várhatóan azt a kormányzatot fogják támogatni, amelyik a patrióta gazdaságpolitikát vallja magáénak. Ez az egyik ok. A másik, amiről már azért óvatosabban beszél az európai közvélemény is, hogy milyen hatása lesz a brexitnek az úgynevezett kohéziós tagállamokra. Mert azt senki nem gondolja – és a brit kormány nyilatkozatait látva nem is gondolhatja – komolyan, hogy a britek a kilépésüket követően is száz százalékban teljesíteni fogják azokat a kötelezettségeiket, befizetéseket, amiket tagként kellene teljesíteniük 2022-ig. Ha pedig kiesik a kohéziós kalapból a britek jelentős befizetési hányada, akkor azt valakinek pótolni kell.

Németek, franciák, mint a görög mentőöv esetében?

Nehezen tudom elképzelni azt a német kancellárt, francia elnököt, aki meg tudja győzni a saját gazdasági szektorát, hogy az amúgy is kritizált befizetendő összegek mellé még tegyenek annyit, amennyi a britekkel kiesik a közös kasszából. Ha pedig nincs ez a pénz, akkor nem lehet mást tenni, mint az előre leszerződött és odaítélt keretekből visszavagdosni

...attól fél, hogy ha a britekkel nem születik megállapodás, akkor elveszik.

Akkor a kohéziós tagállamok kereteit fogják elvenni. És csak onnan lehet elvenni, ahol nem történt kellő mértékű felhasználás, magyarul: az a tagállam, aki gyorsabban halad előre és felhasználja a pénzeket, az nem hagy lehetőséget arra, hogy a vállalkozásait büntessék. E miatt életszerű, sőt, felelősségteljes reakció az, hogy ha minél gyorsabban kiosztjuk a pénzeket, akkor adott esetben tőlünk nem vesznek el forrásokat.

Átalakult a pályázatelbírálás módszertana és rendszere, ami többek szerint segített a folyamat felgyorsulásában. Mennyire vált be az, hogy az elbírálókat bevonták az állami szektorba?

Ennek az intézkedésnek alapvetően a korrupció elleni harcban volt nagyon komoly jelentősége. Az európai uniós vitákat determinálta az is, hogy a hazai politikai közbeszéd miként vélekedik az uniós források felhasználásáról, arról, hogy kik és milyen feltételek mellett jutnak hozzá a fejlesztési lehetőségekhez. Mi volt ennek az oka? Az, hogy bár 2010-ben kormányra került a Fidesz, 2014-ig érdemben nem tudott hozzányúlni az uniós források elosztási rendszeréhez, azokat a hétéves szabályokat kellett betartani, amelyeket 2007-ben írtak alá.

Nem ez lesz a helyzet jövőre is?

De, ugyanez lesz a helyzet 2018-ban, hiába kerül új – legyen az akár fideszes, akár más pártokból összetevődő – kormány az ország élére, a szabályokat, melyek alapján 2022-ig fel kell használnia a fejlesztési pénzeket, a jelenlegi kormány írta alá.

Akkor mi a különbség?

A korábbi rendszernek az volt az egyik rákfenéje, hogy a beérkező pályázatokról nem az állami szereplők döntöttek, hanem külső pályázatértékelők, akiknél meglepően érdekes összefonódásokat látunk a korábbi projektmenedzsment pályázatíró cégeivel, melyeknek a jelentős része – és pénzügyileg legsikeresebb köre – azokhoz a korábbi kormányzati emberekhez kötődött, akik 2006-ban még állami tisztségviselőként írták alá a különböző hétéves kontraktusokat az Európai Bizottsággal, majd leigazoltak az államtól a piacra, és pályázatíróként megvámolták ugyanezt a rendszert.

Mond nevet is?

Többek között az Altus (Gyurcsány Ferenc és Dobrev Klára cége) egyik vezetője, Heil Péter, aki a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) elnökhelyettese volt. De

számtalan olyan tanácsadó van különböző piaci cégeknél, akik 2007-ben még az államnak, 2008-ban pedig már a piacnak dolgoznak. És jelentős részben ezekkel a szereplőkkel érdekes párhuzamban működnek azok a cégek, akik pályázatértékelők voltak turisztikai projektekben, szállodaprojektekben, különböző gazdaságfejlesztési projektekben. Ezt a típusú összeférhetetlenséget kellett megszüntetni, hogy a pályázatírás Magyarországon ne jelentsen egyet a kijáró emberek körével.

Azt mondtuk, hogy az új – 2014 és 2020/2022-es – fejlesztési időszakban, csak állami alkalmazásban lévő emberek lehetnek pályázatértékelők. Van belőlük elég, hiszen különböző áttéteken keresztül közel 1 millió ember dolgozik a Magyar Államnak. És ezekből igenis ki lehet választani azokat, akik rendelkeznek a megfelelő szaktudással. Velük kapcsolatosan az állam garantálhatja a közvélemény számára, hogy csak a közérdek érvényesül egy-egy pályázat odaítélésekor.

És ez mennyire ment át a köztudatba? A pályázatok kapcsán az emberek azzal kalkulálnak, hogy ott biztos korrupció van.

Ahol pénzt osztanak, ott mindig fölmerül a korrupció kockázata. Ezt felesleges tagadni. Az mindig hír, ha az Európai Bizottság és a magyar kormány vitatkozik, hogy ennyi és ennyi pénzt tűnt el, majd amikor egy 6-8 hónapos háború után beigazolódik, hogy a korábbi vádak semmisek, nem állnak meg a lábukon, akkor azokkal a hírekkel már senki nem foglalkozik, holott egy forint szankció sem érte Magyarországot. Így működik a média, ezzel nincs mit foglalkozni. De az igenis egy – a közvéleményen túlmutató – nagyon fontos üzenet volt azoknak, akik pályázatírókként, projektmenedzserekként vagy adott esetben pályázóként érintettek, hogy véget ért az a régi világ, ahol gyatra pályázatokkal, a kijárásért fizetve meg tudták venni a győzelmet.

...ha a bűnügyi híreket nézi az ember, akkor például az ön párttársainak a nevét is olvashatja az újságban.

Igen, és minden egyes esetben, ahol ilyen típusú gyanú felmerült, ott vagy a Miniszterelnökség kezdeményezett eljárást, vagy – ha ennek konkrét bizonyítékai is voltak – már bűnvádi eljárás kezdődött az ügyben. Nagyon fontos különválasztani a politikai célokból megfogalmazott, a mindenkori ellenzék eszköztárában szereplő korrupciós vádakat és a konkrét korrupciós ügyeket.

Ez így túl egyszerűen hangzik.

Akiket a politikai pártcsaládhoz tartozás okán ér támadás, azt megilleti a politikai pártcsalád védelme. Ez arra vonatkozik, hogy politikailag megvédjük a politikailag megtámadottakat. Minden más egyedi ügyben pedig minden szereplőnek, politikai döntéshozónak helyt kell tudni állnia saját magáért a kormánytól független igazságszolgáltatás előtt.

Fikció, amit felvetek, de. Ha és amennyiben a Demszky-féle városvezetés alatt nem loptak volna el annyi pénzt a 4-es metró beruházásból, mint amennyit, akkor mennyivel korábban kezdődhetett volna el a 3-as metró felújítása?

Nagyon egyszerű válasz. Induláskor, 2003-2004-ben 170 milliárd köré becsülték a 4-es metró teljes bekerülési költségét, ami valahol 460-470 milliárd között állt meg a végén. Nem elég, hogy közel háromszorosára emelkedett a költsége, hanem az unió pénzügyi vizsgáló szervezete, az OLAF azt is állítja, hogy többet loptak el ebből a pénzből, mint amekkora teljes becsült bekerülési költség volt! A kettő különbözetéből bőven finanszírozható lenne a 3-as metró felújítása. Ezért tréfás, hogy az ebben részt vevők mondják azt, hogy már 2010-ben neki lehetett volna állni a felújításnak... És azért annak is van egy pikantériája, hogy pont azok a szereplők mutogatnak egymásra, akik akár önkormányzati vezetőként, akár ehhez garanciát nyújtó állami szereplőként, akár kivitelező cégként megjelentek. Ez a rendszerváltás után nemcsak a legnagyobb, hanem legkorruptabb beruházás is, ami mutatja, hogy milyen különbségek vannak a közpénzekkel felelős gazdálkodásban akkor, amikor egy baloldali városvezetés és országvezetés regnál és a maiak között. Az összes olyan ügy, ahol egy elkövetett szabálytalanság vagy lopás miatt ma valós szankció fenyegeti Magyarországot, gyakorlatilag egytől egyig a 2010 előtti döntésekhez kötődnek. Nemcsak a 4-es metró, hanem például az európai uniós forrásokat kezelő informatikai rendszer problémái. Nekünk kell eltakarítani azt a szemetet, amit ők odahordtak.

Világos, de tesznek-e feljelentést? Mert ugye megint az van, hogy ők ellopták, de adófizetőként duplán fizetek, mert az én pénzemből fizetik ki a büntetést.

A kormány megtette a feljelentést. Amikor megkaptuk az OLAF anyagát az Európai Bizottságtól, akkor a kormány ezt egy az egyben átadta az ügyészségnek. Innentől kezdve kormányként – ha úgy tetszik – nincs más dolgunk, mint megpróbáljuk lealkudni a mértékét ennek a bírságnak. A jogalapot nem tudjuk vitatni, mert ott feketén-fehéren le van írva, melyik cég, milyen jogcímen és miért jogtalanul kapott különböző pénzeket, és az is, hogy kik voltak ekkor a döntéshozók.

Demszky Gábor sértetten tagadja a sejtetéseket.

Demszky Gábor mondhatja ma azt, hogy neki ehhez semmi köze nem volt, de hát mégis ő volt a felelős városvezető, aki aláírta a döntést végrehajtó menedzsment szerződését. Magyarul: ezzel vagy azt állítja magáról, hogy inkompetens módon vezette a fővárost több cikluson keresztül, vagy pedig – ha nem fogadjuk el ezt az állítást – tudnia kellett erről. Egyik sem jó. A válasza szempontjából mindegy, hogy a hozzá nem értés, a rossz szándék vagy a lopás szándéka vezérelte őket – végeredményben ütöttek egy akkora lyukat a költségvetésen, amiről nem tudom, hogy egyáltalán befoltozható-e. Mi azt reméljük, hogy egy eljárás tisztázhatja a végén, hogy ebből az ellopott, szabálytalanul felhasznált pénzből kinek a felelősségi körébe mekkora összeg tartozik, és ez megteremti majd annak a jogalapját, hogy ezektől a személyektől, cégektől a magyar állam visszakövetelje a pénzeket.

Meglepő mondjuk, hogy az ország akkori miniszterelnöke által tulajdonolt –  most már a feleségének átadott – cég ugyanattól az Európai Bizottságtól kap megbízásokat az uniós források szabályos felhasználásának felügyeletére és ellenőrzésére, amely Európai Bizottságot elméletileg a kormányzása, azaz a Gyurcsány-kormányzat alatt ezek a szereplők konkrétan meglopták.

Ha már Budapest és Európai Unió. A vidéki vállalkozók örülnek az uniós források megvédése és csatornába terelése kapcsán elhangzott mondatoknak, a fővárosi vállalkozók viszont nem tudnak uniós forrásra pályázni. Van-e valamilyen megoldás?

Az ország gazdaságilag a fővárosra koncentrált, és ebből fakadóan Pest megyének és Budapestnek olyan magasak a gazdasági mutatói, hogy itt sokkal kevesebb uniós fejlesztési pénzt lehet elhasználni. Ezt érzékelte a kormány, és ezért indított egy 80 milliárd forintos programot, amit hazai költségvetésből finanszírozunk. Ez ugyan nem teljes egészében, de részben kompenzálja azt a problémát, amivel a fővárosi vállalkozások néznek szembe.

S van e mögött valami filozófia is, vagy csak úgy adják a pénzt, mert most éppen van...?

A kormány egy fókuszált fejlesztéspolitikát hajt végre. A magyarországi, a budapesti vállalkozások jelentős része a szolgáltatói szektorban érdekelt. Szerintünk kétféleképpen lehet jó gazdaságpolitikát csinálni. Egyrészt úgy, hogy a támogatáspolitikai eszközökkel beavatkozunk abba, hogy milyen szektoroknak adunk pénzt: például gépipar, gyógyszeripar, informatika. Ennek következménye, hogy a szolgáltatói szektornak generálnak addig nem tapasztalt pluszmegrendeléseket. A másik ilyen eszköz – amit sokkal rugalmasabban lehet felhasználni a közép-magyarországi régióban és Budapesten – a visszatérítendő források. Az állam azzal nyújt segítséget, hogy a piaci finanszírozáshoz képest kamatmentesen ad támogatást. Ha egy beruházás nulla kamat mellett nem tudja kitermelni a beruházás összegét, akkor nem biztos, hogy azt el kell indítani.

2008-ban, a válságban nagyon sok ilyennel találkoztunk: mesterségesen generált fejlesztésekkel tartottak életben projekteket és cégeket.

Azért most már 5-6 éve folyamatos a gazdasági növekedés, át kell állni arra a modellre, amikor olyan beruházásokat valósítanak meg a cégek, amely nemcsak a cég időszakos túlélését garantálja, hanem egy hosszú távú stratégiájába illeszkedik. A kormány szabályozói eszközökkel – például azzal, hogy hogyan csökkenti az építészeti bürokráciát, vagy segíti a közműhozzáféréseket – tudja ezeket a vállalkozásokat támogatni, és a pénzügyi támogatás pedig áttételesen úgy jelenik meg, hogy a célzott fejlesztéspolitika következtében növekszik a szolgáltatások iránti kereslet. Tudom, hogy van még mit tenni ezen a területen, de nem csak nekünk: a vállalkozóknak is jelentős szemléletformáláson kell átesniük.

A vállalkozóknak. És az államnak? Egy konferencián azt mondta, hogy kudarcot vallott a bürokráciacsökkentés, amit még aznap délután pontosított az ön főnöke a Kormányinfón.

A bürokráciacsökkentés három oszlopra támaszkodik, és ebből az egyikről beszéltem a Portfólió konferenciáján. Az első oszlop az, hogy milyen intézményrendszer szolgálja ki az állampolgárokat és a Magyarországon működő cégeket. A második, hogy milyen szabályokhoz kell alkalmazkodniuk ezeknek a cégeknek. A harmadik pedig, hogy az állam hány fővel dolgozik ebben a munkában. És ebből a háromból kettőt nagyon komolyan tudtunk abszolválni. Egyrészt  egyszerűsítettük az állami struktúrát, vertikális rendszerben. A minisztérium felelős az adott ágazatban a stratégiai döntések meghozataláért, a középső szintén lévő kormányhivatalok ezeket napi közigazgatási döntésekké transzformálják, és ellenőrzik a járási szinten lévő hivatalok működését. Ez a három az államigazgatás szintje. 1990 óta minden kormány elmondta azt, hogy csökkenteni kell a bürokráciát, de ezt általában úgy csinálták meg, hogy variálgatták a minisztériumok számát, meg azok létszámát, miközben hatalmas vízfejeket hoztak létre a minisztériumok mögött – háttérintézményeknek nevezték ezeket –, amelyek már létszámukban, feladataikban is nagyobbak voltak, mint az őket irányító minisztérium...

Ezeket nevezi a köznyelv kifizetőhelyeknek.

Így van. És ezeknek egy jelentős részét megszüntettük. Ma már csak ötvenegy ilyen háttérintézmény van, míg 2010 előtt jóval nagyobb volt ez a szám. Ez nagyon komoly eredménye a bürokráciacsökkentésnek, amit a Miniszterelnökség belépéséig soha senki nem tudott megtenni. A másik pillér a szabályok összessége. A Miniszterelnökség kezdeményezésére, a kormány javaslatára 270 jogszabályt módosított a Magyar Országgyűlés, ami ugyancsak ezeket a szabályokat egyszerűsítette. Például, hogy mit kell egy vállalkozónak tennie különböző engedélyezési eljárásokban, hogyan csökkenthető a közművekhez való hozzáférésnek a határideje és miként változik ennek a költségoldala. Az állampolgárok – fizetnek személyi jövedelemadót, a munkaadójuk fizet számtalan járulékot az alkalmazásukat követően, plusz a társaságok, gazdasági társaságok jelentős adóforintokat fizetnek be az államkasszába – jogosan teszik fel a kérdést, hogy ezek mellett különböző állami eljárásokért miért kell még pluszilletékeket fizetni? Ezt is a bürokráciacsökkentés jegyében sikerült 2015-ben és 2016-ban is 10-10 milliárd forinttal mérsékelni. Ennek köszönhetően ma a személyi okmányok cseréje lényegében ingyenes, az első jogosítvány kiadása ingyenes, a felsőoktatási jelentkezés ingyenes, cégkivonatokat, volt hivatali papírokat is ingyenesen lehet kikérni.

Ez szép, de mondjuk logikus is, ha éppenséggel digitális államot építenek. Ott már papírköltség sincs...

Ez a harmadik.

Ha valóban digitalizáljuk az államot, és egyszerűsítjük a szabályokat, amihez az állampolgároknak meg a cégeknek alkalmazkodniuk kell a napi ügyintézés során, akkor fel kell tenni a kérdést: helyes-e az, hogy akkor, amikor az üres álláshelyek betöltésének problémája az egyik legkomolyabb munkaerő-piaci kihívás Magyarországon, akkor összességében nagyjából 1,1 millió ember dolgozik az államnak? Erre mondtam azt, hogy ezen a területen kevésbé volt sikeres a bürokráciacsökkentés.

Azaz két, amúgy a rendszerváltástól egészen 2014-ig megoldatlan kérdést a Miniszterelnökség meg tudott oldani, a harmadik kérdésben pedig még vannak feladatok, pont azért kérünk mandátumot 2018-ban, hogy ezt is sikerüljön megoldani.

Ami a 2018-as mandátumkérést illeti, a különböző intézetek hol 40, hol 50 százalék körül mérik a kormányzó pártok népszerűségét, az ellenzék oldaláról pedig Vona Gáboron és Szél Bernadetten kívül nem igazán tűnik fel komolyan vehető jelölt, mégis, nem egy fideszes ismerősöm emleget időről időre egy intő dátumot: 2002. Lázár János miniszter is említett olyat az egyik Kormányinfón, hogy akadnak olyan barátai, akik korábban a Fideszre szavaztak, de most már nem tennék ezt. Akkor most ki látja jól, ki rosszul, mennyire dőlhetnek hátra a kormánypártok?

A 2002-es közvélemény-kutatások is nagyon stabil jobboldali többséget mutattak a választásokat megelőzően, majd a választások napját követően is készült mérésen is sokkal támogatottabb volt a Fidesz a teljes társadalom körében, csak éppenséggel a kettő között volt a választás napja, amin a Fidesz-kormányzat akkor elbukott. Ezért gondolom, hogy azért nem szabad ezeknek a közvélemény-kutatásoknak a kelleténél nagyobb jelentőséget tulajdonítani, be kell fejezni azokat a munkákat, amiket elkezdtünk, és nagyon világosan fel kell vázolni azt a pályát, amit be szeretnénk futni, amennyiben erre felhatalmazást kapunk 2018-ban.

És mi lenne az a pálya? Soros, migráns, csúnya Juncker bácsi és passz?

A kormány nagyon világos tervet dolgozott ki, s egyrészt vannak olyan külső körülmények, amelyek determinálják a kormánynak az értékígéretét 2018-ra. Ezek – sajnálatos módon úgy alakult – nemcsak Magyarország biztonságával függenek össze, hanem az egész európai közösség jövőjével. Ezekre érdemleges választ ma látható módon a magyar országgyűlésben senki más nem képes adni. A mai ellenzéki pártok közül azok, amelyek balra pozícionálják magukat, azt mondták, hogy ez egy álkérdés, ők maguk sem tudják, hogy hogyan viszonyulnak ehhez a kérdéshez. A Jobbik pedig kétszínű politikát folytat abban a tekintetben, hogy egyik oldalon elmondja, hogy ez mennyire fontos kérdés és hogyan lehetne kezelni, majd amikor az Alaptörvény módosításával meg lehet szavazni ennek támogatását – a rendszerváltás utáni legegyértelműbb népszavazási eredményt követően, mert ha van 3,3 millió ember, aki egy irányba mutatja ki az akaratát azzal szemben a magyar országgyűlés nem lehet immunis – akkor a politikai haszonszerzés alapján mégsem cselekszik a korábban hangoztatott álláspontjának megfelelően.

Ez a migráció. Van más is?

A másik kérdés az elmúlt hét évben elért eredmények megőrzése, ami csak abban az esetben lehetséges, ha tovább tudjuk vinni ezt a fajta gazdaság- és társadalompolitikát. Stabilizáltuk az államháztartást, csökkentettük az államadósságot, megkezdtünk a bérrendezést olyan területeken, ahol soha nem volt 1990 óta érdemi bérfejlesztés: az egészségügyben, az államigazgatás azon területein, ahol valóban tényleges napi kapcsolat van az állampolgár és az állami ügyintéző között. Ugyanakkor az egész európai politikai tér átalakul, a baloldali válság nemcsak Magyarországon jelent meg, hanem egész Nyugat-Európában. A technológia rohamos fejlődésével a baloldal elveszítette az állami függőségi rendszereken keresztül magához láncolt szavazóbázisát. Egyedül a jobboldali pártok rendelkeznek világos vízióval és reakciókkal az Európai Unió előtt álló kihívások kapcsán, legyen szó migrációról vagy a családok támogatására épülő gazdaság- és társadalompolitikáról.

Minisztere intellektusa alapján feltételezhető, hogy Lázár János baráti körében is komoly intellektussal rendelkező emberek találhatóak. Mit gondol: ők nem látják, nem értik ezeket a trendeket, vagy mire alapozzák, hogy köszönik, de nem kérnek a Fideszből?

Nem tagadható, megváltozott a politika stílusa. Érezhető egyfajta stílusvita a kommunikációt illetően is, ami intő jel kell, hogy legyen mindenki számára, hiszen a médiapolitikáról már nem gondolkodhatunk úgy, mint mondjuk a 90-es években. Az egyféleképpen gondolkodó média térnyerése ma nem jelent ugyanolyan és ugyanakkora befolyásolási képességet, mint akár 1990-ben vagy 2002-ben. Ráadásul a legújabb technológiai trendek által szélesebbre tárt média- és kommunikációs tér sajátos módon az álhírekkel történő félretájékoztatásnak is utat nyitott. Az ebből fakadó stílusvitákat nem hagyhatjuk figyelmen kívül, és a kormányzati kommunikációnak is tanulnia kell abból, hogyan kell felkészülni az újfajta tájékozódás kihívásaira.

Bizonyosan nem fog ártani...

Azt legalábbis le kell szűrnünk, hogy párbeszédet kell folytatnunk.

Az emberek ma már nem elégszenek meg azzal, hogy elmondják nekik, mi történik, hanem kérdéseket is feltesznek. Már nemcsak fogyasztói, hanem alakítói is a médiának, amit egyébként személyesen jó iránynak tartok. Ám azt is látni kell, ha a visszakérdésre nem kapnak viszontválaszokat, akkor elfordulnak attól a politikai családtól, melynek adott esetben évtizedekig a támogatói voltak. Emellett érezhetően azt igénylik, hogy valóban felnőtt, intellektuálisan érett választói közösségnek tekintse őket az a politikai tábor, mely számít a támogatásukra.

Az ön által említett polgári, konzervatív politikai közösség viszont egyre inkább a bulvárhoz nyúl. Ha már az álhíreket említette, azt is el tudom képzelni, hogy a választási kampányban egy álhírháború veszi kezdetét. Mit gondol erről?

Nem kizárt, ugyanakkor az állampolgárok ma már eléggé tudatos médiafogyasztók. Akinek eltökélt szándéka a politikai részvétel, az pedig – bármilyen propaganda működik is, legyen az bal- vagy jobboldali – ki tudja választani azokat a forrásokat, melyeket legitimnek tart, és ezek alapján tájékozódva alkot képet a világról. Aztán majd eldönti, hogy a nyakába borított üzenetek és a hétköznapokban tapasztalt valóság milyen mértékben fedik egymást. Jómagam örömtelinek tartom ezeket a folyamatokat, mert a médiafogyasztás átalakulása hozzásegíti a magyarokat ahhoz, hogy tudatosabb, felelősebben gondolkodó állampolgárokká váljanak.

Ezzel csak egyetérteni lehet, de ne menjünk el szó nélkül amellett, hogy az internetes felületeken kevésbé tájékozódó 80 éves apátfalvai választópolgár szavazata éppen annyit ér, mint a belvárosi értelmiségi holdudvarok valamelyik tagjának a voksa. Alapvetően pedig a „föld azé, aki megműveli” program volt az, amelyik rendkívül komoly váltást jelentett a nagybirtokról a kisbirtok irányába. Ön szerint mekkora restancia van még a magyar vidék fejlesztésének területén, melyek az elsődleges feladatok, és hogyan segíti majd mindezt az ön által végig tárgyalt Modern Városok Program, mely mára önálló minisztériumot is kapott?

Tulajdonképpen három kérdést érintett, melyek azonban szorosan összefüggnek. Ami az első felvetést illeti, megindult egy vita arról, helyes-e, hogy minden felnőtt magyar állampolgárnak ugyanolyan értékű szavazati joga van. Erre egyértelmű és határozott igen a válaszom. Több évtizeden keresztül küzdöttünk az ellen, hogy lényegében kiskorúsították a magyar állampolgárokat, és bábszínházasdit játszottak a szabad választás lehetőségével. Azt is helyesnek tartom, hogy a kormányzati politika – vádolják bár a magukat demokratikusnak címkéző baloldali pártok populizmussal – az embereket valóban érintő kérdésekre keres és ad válaszokat. Az ország biztonságának ügye mellett ilyen vidéken a mezőgazdaság rendbe tétele, fejlesztése. A 2010-14-es ciklus közepéig tulajdonképpen nem történt más, mint annak szajkózása, hogy Magyarország mezőgazdasági nagyhatalom – annak ellenére, hogy 1990 és 2010 között egyébként elveszítettük ezt a pozíciónkat.

Ha már elveszítettük, hogyan lehet visszaszerezni?

Úgy, hogy a mezőgazdaságra a jövőben felmerülő kihívások egyik legfontosabb megoldási lehetőségeként tekintünk! A szemünk előtt népesedik túl a világ, és a demográfiai problémák kezelése okozza a legtöbb fejtörést még akkor is, ha az elöregedő Európában épp ennek az ellenkezőjével kell is megküzdeni. Szóval az a világméretű kérdés, hogyan lehet megoldani az embertömegek élelmezését. Magyarország vonatkozásában ez társadalompolitikai vonatkozással is bír, hiszen a mezőgazdaság kiválóan alkalmas lehet arra, hogy adott esetben évtizedekig inaktív, semmiféle képesítéssel sem rendelkező embereket integráljunk a foglalkoztatottak világába. Persze ehhez meg kellett és kell fordítani a szocialista logikát, és a nagybirtok felkarolása helyett a mezőgazdasági, vidékfejlesztési támogatáspolitika 80 százalékban a kis- és közepes birtokokat kell előtérbe helyezni, és csak 20 százalékban koncentrálhatunk a nagybirtokok támogatása.

Végezetül nem kerülhetjük meg a generációs kérdést. Szóba hoztuk korábban 2002-t, akkor a Fidesz támogatóinak nagyon-nagyon jelentős része az egyetemista, fiatal generációból tevődött össze, hiszen egy világos jövőképet láttak maguk előtt: a polgári Magyarország felépítését. Az akkori nyugdíjasok inkább a szocialistákat erősítették. Mostanra mintha átfordult volna ez a támogatási arány, a fiatalok valahogyan a Fiatal Demokraták Szövetségén kívülre kerültek, miközben a szépkorúak stabil támogató bázisként jelentek meg. Ön mivel magyarázza ezt?

Az egyik összetevője, hogy ahogy a párt tagjai öregszenek, úgy a támogató bázisuk is korosabbá válik, ez az élet rendje. Ugyanakkor fontosnak tartom azt is kiemelni, hogy a jelenlegi fiatalság preferenciáinak kutatásában árnyaltabbnak és célravezetőbbnek tartanám, ha különválasztanák a pártpolitikai támogatást, a kormányhoz való kötődést, illetve a kormány intézkedéseihez való kötődést és ez alapján a kabinet megerősítését. A közvélemény-kutatások alapvetően pártpolitikai preferenciát mérnek, és nem azt a kérdést teszik fel, hogy ez a politikai kurzus az elmúlt hét év intézkedéseivel együtt inkább kedvezőbb változtatásokat hozott-e a fiatalok életében vagy sem. Szilárd meggyőződésem, ha ezt vizsgálnák, akkor sokkal kedvezőbbek lennének a számaink, mintha a Fidesz pártpolitikai támogatottságát nézzük. Biztos vagyok benne, hogy a fiatalok a nekik szóló számtalan intézkedésből – családi otthonteremtési kedvezmény, családoknak nyújtott támogatások – megértik és átérzik, melyik politikai erőre támaszkodhatnak, amikor a jövőjüket tervezik. 

… ezt értem, Miniszterhelyettes Úr, de fenntartom, hogy egy politikai pártnak azért szüksége lenne a pártpolitikai utánpótlásra.

Elfogadom a kritikát, elképzelhető, hogy a fiatalok megszólításában hét év kormányzás alatt többre is lehettünk volna képesek az ifjúságpolitikai intézkedéseinken keresztül. Ez ha úgy tetszik az ifjúsági szatellitszervezetünk egyfajta adósságára hívja fel a figyelmet, hiszen meggyőződésem, hogy egyetlen korábbi kormányzat sem támogatta ilyen átfogó kedvezménycsomaggal a fiatalokat. Ezt a szelet kellett volna, és kellene most is befogni a hajónk vitorlájába.

https://aktualis.blogstar.hu/./pages/aktualis/contents/blog/46375/pics/lead_800x600.jpg
Altus,Csepreghy Nándor,EU,Gyurcsány,Interjú,Lázár János,minisztereknökség,pályázatok,vidékfejlesztés

Hozzászólások

Hasonló bejegyzések a témában

Trump is félti Európát a migránsoktól

2018.07.15. 06:55
Határtalan az amerikai elnök önbizalma: 2020-ban újra indulni akar a választáson, és egyelőre nem lát esélyes kihívót.

Lemondott posztjáról Boris Johnson brit külügyminiszter

2018.07.09. 20:15
Huszonnégy órán belül ő a harmadik magasrangú brit tisztviselő, aki lemondott pozíciójáról. Egyre nagyobb a vita a brit kormányon belül a brexitstratégia körül.

Trócsányi László: Az éles magyar hang megbontja a látszólagos európai összhangot

2018.07.06. 13:20
Komolyan felmerülhet a kérdés: ki irányítja a világot? Van-e még a politikának szerepe a világ dolgainak irányításában vagy a …

A migráció egy pillanatra nem áll meg

2018.07.06. 05:05
Egyre erősebb az új balkáni útvonal szerepe – mutatott rá a miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadója.

Békét kötöttek a német testvérpártok – megmenekül Merkel?

2018.07.03. 05:20
Megakadályozzák az illegális migrációt a német–osztrák határon: zárt tranzitközpontokat építenek ki, amelyekből visszaszállítják a kérelmezőket az ügyükben …

A bevándorlás soha nem érhet véget?

2018.06.23. 05:15
A baloldal és a liberálisok hiába állítják ennek ellenkezőjét, a Bosznia-Hercegovina–Montenegró–Albánia–Horvátország–Szlovénia–Olaszország útvonalon aggasztóan megnövekedett a migrációs aktivitás.

Földváryné Kiss Réka: A Nyugat máig utópiaként kezeli a kommunizmust

2018.06.18. 07:15
A Kádár-rendszer kegyetlen mítoszteremtéséről, elfojtott és egészséges nemzeti emlékezetről, az ügynöklistákban rejtőző igazságokról és …

A bevándorlás mentén reped az EU

2018.06.16. 20:10
Az olaszok nem kérnek a bevándorlóhajókból, a spanyolok után most a franciák is segítő kezet nyújtanak a migránsoknak. Németországban egymásnak esett a CDU és a CSU. Robbanásközeli állapotban az európai közösség …

Marton Éva: Nem magamért dolgozom, hanem a közösségért, a nemzetért

2018.06.15. 06:30
A színháznak nemcsak szórakozást kell nyújtania, hanem gondolkodásra is kell késztetnie. A jó hang egyfajta adottság, a tehetség azonban valami más, ahhoz …

Nincs előrelépés a fuvarozók kiküldetéseinek ügyében

2018.06.08. 16:10
Az európai bizottsági javaslatcsomag elfogadása súlyos következményekkel járhat nemcsak az ágazat, hanem az Európai Unió gazdasági versenyképessége szempontjából és az …

Ezeket a cikkeket olvastad már?