Blogolj!

Kozma-Vízkeleti Dániel: Kis sündisznóként próbálunk egyezkedni egymással

A házasságkötés és az ahhoz vezető út nem egy papír, hanem egy rítussor, amely felkészít minket az elköteleződésre – vallja Kozma-Vízkeleti Dániel családterapeuta, klinikai szakpszichológus, akivel az emberi és párkapcsolatokról, a családról, az ünnepekről, a rítusokról beszélgettünk. A szakember szerint a modern technika áldás és átok egyszerre, ahogy fel lehet fogni pozitívan és negatívan is a gyermekvállalás idejének változását. Rengeteg régi rítusunk elveszett, pedig igény lenne rájuk. Közben érkeznek új rítusok, mint például a Valentin-nap, amely nem eredeti formájában, hanem teljesen kifacsart módon terjedt el hazánkban. Blogstar-interjú.

A modern ember úgy érzi, mintha egyedül lenne a város betondzsungelében. Ez valós dolog, vagy inkább mi túlozzuk el ezt a jelenséget?

Nem tudnék azzal vitatkozni, hogy egy emberi érzés valós-e vagy sem. Az biztos, hogy sokan érezzük így, és nagyon valószínű, hogy ez összefüggésben van az életmódunk néhány sajátosságával. Az egyedüllét egyik része abból fakad, hogy

egyre inkább úgy viszonyulunk másokhoz, hogy mindig nagyon hangsúlyosan megjelenítjük saját elvárásainkat, igényeinket, értékeinket és szándékainkat.

A többiekére valahogy kevesebb figyelem jut. Ennek révén mindannyian kis sündisznóként próbálunk egyezkedni egymással. Olyan lett a hétköznapi életünk, mintha folyamatosan tárgyalóasztalnál ülnénk a többiekkel.

Emellett a személyes kapcsolattartás jelentős részéről lemondtunk. Elhittük a szolgáltatóknak és a technikai fejlesztőknek, hogy ezek a csodálatos eszközök, amik nagyon megkönnyítik az életünket, a kapcsolatainkban is boldogságot hoznak. Úgy tűnik, hogy kevéssé, mert a virtuális térben való kapcsolattartás mintha nem annyira közel hozna, illetve inkább csak a kapcsolattartásnak egy felszínes formáját teszi lehetővé.

A valós, hús-vér találkozások ritkábbak lettek, és úgy tűnik, hogy mindezt mint valamiféle magányt élnénk meg.

A pszichoterapeuta számára ez se nem jó, se nem rossz, de biztos, hogy valamiféle olyan új helyzet, amihez alkalmazkodnunk kell majd.

Kezembe veszem a telefont, bekapcsolom a Tindert, balra, majd jobbra húzom a lányokat. Hogyan hatnak ezek a technikai eszközök a párkapcsolatokra?

Az ismerkedés lehetőségei nagyon szélesebbé és könnyebbé váltak technikai szinten. Az a tapasztalatom, hogy

azok, akik komoly, elkötelezett kapcsolatot keresnek, arról számolnak be, hogy nem vált könnyebbé a választás, illetve a másokhoz való közel kerülés, inkább csak nagyobb a merítés.

Sokkal több emberrel kerülhetünk érintőleges kapcsolatba, de erősen szűkül a tölcsér, közülük csak nagyon kevesekkel fogunk valósan találkozni. A sokszínűség pedig amellett, hogy feltárja a lehetőségeinket, zavarba ejtő is.

Kicsit hasonlóan működik ez, mint a boltokban: amikor kölyök voltam, volt kétféle mosópor. Utáltuk, hogy kétféle mosópor van, de abból könnyű volt választani. Ma, amikor az asszony leküld a „madaras teszkóba”, és végignézek a polcon, látom, hogy van százhatvanféle, akkor zavarban vagyok, mint Ádám anyák napján, hogy most akkor ebből melyik lesz a tényleg jó, melyikért fogok elismerést kapni. Azaz könnyebb a választás technikai eszközök révén, vagy a közel kerülés, az ismerkedés, amellett ez a sokszínűség zavarba is ejt.

Tulajdonképpen amennyit nyertünk a réven, annyit veszítettünk a vámon a technikai eszközök beemelésével az életünkbe.

Korosztályomat, a huszonéveseket olyan vádak érik, hogy nem hisznek az elköteleződésben, csak válogatnak. Igazak ezek a „bűnök”, vagy csak valahogy megváltozott a világ?

Nem hiszek abban, hogy volt egy aranykor. Abban sem hiszek, hogy „bezzeg az én időmben”. Nem gondolom, hogy a mostani fiatal felnőtt korosztály bármilyen szempontból rosszabb, mint a mi generációnk, vagy az előttünk járó. Sőt, azt kell, hogy mondjam, hogy amikor az én generációm azt mondja,

hogy „ezek a mai fiatalok ilyenek meg olyanok”, akkor tegyük a szívünkre a kezünket: mi adtuk azokat a mintákat maguknak, amelyet most használnak, ez egy közös felelősség.

Az biztos, hogy az elköteleződés nehezebb kérdéssé vált. Ez nem abból fakad, hogy „mert a mostani generáció ilyen meg olyan”, hanem egyszerűen egy olyan kultúrában élünk, ahol napjainkban gondoljuk újra a nemi szerepeket, a kapcsolati mintákat, a családi együttélés formáit. Ez egy másfél évtized alatt lezajlott gyökeres változás, s valószínűleg a fiatalok nem kaptak olyan eligazodási lehetőséget, támpontokat, hogy az elköteleződés – kutya nehéz döntését – meg tudják hozni.

Ezen felül, ami biztosan nem segít az az, hogy a fiatalabb generációk lemondtak az elköteleződést segítő rítussorról.

Azt szokták mondani, hogy nem kell a papír. Ha valóban az elköteleződés egy papír lenne, akkor arra tényleg nem lenne szükség, de az nem egy papír, hanem egy hosszú rítussor, ami felkészít bennünket az elköteleződés nagyon nehéz döntésének a meghozásához.

Nem véletlen, hogy a hagyományos kultúrákban ez a lánykérés, eljegyzés, előkészületek, lánybúcsú, legénybúcsú, esküvő rítussor legalább egy évig húzódott. Tehát egy év volt gondolkodni, hogy „de most tényleg? és biztos?” Ez az év, vagy a közben eltelő események segítettek bennünket abban, hogy fölkészüljünk erre a döntésre. Ha lemondunk erről, akkor nem lesz könnyű, mert kihagyunk valamit, amit pedig erre találtak ki.

Hogyan változik a házasság szerepe? A szüleim korosztálya egyetem, főiskola után házasodott, most pedig mintha a kapcsolat megkoronázása lenne a házasság harmincéves korban.

Az biztos, hogy kitolódott.

Korábban még szerelemből köttettek a házasságok – nagy lelkesedés a kapcsolat elején –, manapság hosszabb időt élünk együtt, és ha már szinte mindent kipróbáltunk, és úgy nagyjából működik, akkor választjuk az elköteleződést.

Picit olyan, mintha biztosra szeretnénk menni, nehogy csalatkozzunk. Ez is, azt hiszem, olyan sajátosság, vagy jelenség, aminek előnyei és hátrányai is vannak, és meglátjuk, hogy mit hoz. Az valószínűleg fontos előnye, hogy megalapozottabb döntések alapján köttetnek a házasságok, a hátránya pedig az, hogy így valószínűleg kevesebben választják ezt a lehetőséget. Nem gondolom egyébként, hogy bármely kapcsolati, együttélési forma értékesebb lenne a másiknál. Mindegyik lehetővé tesz valamit a benne élőknek és egyben megfoszt valamitől. A házasság nagyon sok biztonságot tud adni a benne élőknek, de egy viszonylag behatárolt keretet is jelent, amit vállalni kell azok számára, akik ezt a biztonságot igénylik.

A gyermekvállalás szempontjából mit jelent az a tény, hogy a házasságok időpontja megváltozik?

A gyermekszülés időpontja is kitolódott, ez egészen rövid idő alatt következett be. Teljesen más életciklusban vállalják a fiatalok a gyermekeket, ami azt jelenti, hogy egészen más felkészültséggel, ugyanakkor élethelyzetben válunk szülővé. Ami megint megkönnyít egy csomó mindent, mert már úgy leszünk szülők, hogy bölcsebbek vagyunk, a harmincas éveinkben szülővé válva, vagy esetleg a negyvenhez közeledve. Ugyanakkor, az a rugalmasság, ami szülőként nagyon fontos készségünk, az inkább a húszas éveinkben adatik meg. Megint csak azt gondolom, hogy amiről lemondunk, utána ne keseregjünk, hogy nem úgy van.

Negyvenes szülőként könnyű lesz azon panaszkodni, hogy a gyereknek mindig több energiája van, mint nekünk magunknak. Lehet, hogy egyetemistaként még nekünk is volt, mert akkor bírtuk azt, hogy fent maradtunk éjjel és másnap még elmentünk túrázni.

Ma már biztos nem vállalkoznék ilyenre.

Szóba kerültek a rítusok. Mik azok a rítusok, amelyek megmaradtak, és mi lehet az oka, hogy a karácsony most is nagyon fontos, de egy-egy régi katolikus ünnepre már alig emlékszünk?

A rítusok szempontjából ambivalens kultúrában élünk. Egyfelől a kultúránk rítustalanít, arra bíztat bennünket, hogy ami nem fontos, azzal ne törődjünk: nem számítanak a külsőségek, nem az a fontos, hogy kiöltözzünk színházba, nem tanuljuk meg azokat a dalokat, amelyek hozzátartoznak egy rítushoz. Ugyanazokat a számokat hallgatjuk Finnországtól Dél-Spanyolországig, sőt, az egész földgolyón karácsonykor. Az ilyen népi hagyományoknak kevésbé áldozunk. Másfelől viszont úgy tűnik, hogy

óriási igény van rítusokra, és ezért igyekezünk import-rítusokkal vagy saját kitalációkkal pótolni ezeket a lehetőségeket.

Azt hiszem, az a rítus marad meg, ami nagyon széles körben meggyökeresedett akár egyházi körön messze túlmutató módon is. Ilyen például a karácsony, ami messze a vallásgyakorló keresztényeken túl is egy megélt ünnep, sőt, nagyon sok hazánkban élő zsidó családot ismerek, akik szintén megtartják az asszimiláció érdekében, vagy egyszerűen azért, mert szép ünnepnek tartják. Azt hiszem,

azok az ünnepek tudtak meggyökeresedni, amelyek messze túl tudtak lépni az egyházak keretein.

Itt volt a Halloween, hamarosan vár a Valentin-nap. Mik az új rítusok jellemzői?

Ezek érdekes próbálkozások a rítusokhoz kötődő igények pótlására. Azonban van egy érdekes sajátosságuk, hogy a rítusokhoz nagyon szorosan hozzátartozó tartalomról, az ünnepkör üzenetéről, alig tudunk valamit.

Ha megkérdeznénk száz embert az utcán, hogy mi az a Halloween, vagy a Valentin-nap minek az ünnepe, akkor nagyon valószínű, hogy az eredeti üzenettel nem lennének tisztában.

A tartalom tehát nem jött át a formával. Lehet, hogy néhány generáció alatt meggyökeresedik, nem tudjuk. Érdekes sajátosság például, hogy

a Valentin nap a kelta eredeti ünnepkörben a szerelmesek ünnepe, ahol a szerelmespárok megajándékozzák egymást. Ez hozzánk úgy került be, hogy a lányok megsértődnek, ha nem kapnak virágot és nem köszöntik fel őket, a fiúk viszont túrót sem kapnak.

Ez egy nagyon érdekes kettősség: tulajdonképpen a nőnap B verzió lett a Valentin-napból, az eredeti tartalmat, finoman szólva, csak részben megőrizve.

Beszélt arról, hogy saját rítusokra is igény van. Mit tapasztal, milyen saját rítusok alakulnak ki a pároknál, családoknál?

Nagyon találékonyak a klienseink, illetve azokkal, akikkel találkozom. A gyermekek sokat segítenek a szülőknek abban, hogy saját rítusokat találjanak ki, alkossanak, vegyenek át egymástól. Legutóbb például egy szülőpár azon tanakodott, hogy a gyermek nagyon szorong az iskolába menet. Azon tanakodtunk velük, hogy kialakíthatnának egy saját rítussort, ami a gyereket segíti ebben az átmeneti folyamatban, hogy az otthon biztonságából eljutunk az iskola izgalmas világába. A család kitalálta, hogy egy mese kapcsolódjon hozzá, valamint egy érdekes játékot is alkottak az út idejének eltöltésére, és nagyon jó eredményekről számoltak be. Igazából, azt hiszem, a rítusokkal kapcsolatban az a lényeg, hogy meg tudjuk tölteni személyes tartalommal.

A rítus attól több mint egy szokás, hogy erős érzelem kapcsolódik hozzá, és önmagán túlmutató jelentése van. A jelentést viszont mi adjuk az eseményeknek.

Ha bármilyen eseményt fel tudunk ruházni többletjelentéssel, s érzelmeket társítunk hozzá, s ezt időről időre, rendszeresen megüljük, akkor abból egy saját, személyes rítus válhat. 

https://aktualis.blogstar.hu/./pages/aktualis/contents/blog/46420/pics/lead_800x600.jpg
emberi kapcsolatok,gyerekek,gyermekvállalás,Interjú,Kozma-Vízkeleti Dániel,párkapcsolat

Hozzászólások

Hasonló bejegyzések a témában

A kis focisták felét már kimentettek a barlangból Thaiföldön

2018.07.08. 14:25
A gyerekek és edzőjük két hete rekedtek egy barlangban, a heves esőzések miatt eddig nem tudták kimenekíteni őket.

Trócsányi László: Az éles magyar hang megbontja a látszólagos európai összhangot

2018.07.06. 13:20
Komolyan felmerülhet a kérdés: ki irányítja a világot? Van-e még a politikának szerepe a világ dolgainak irányításában vagy a …

Földváryné Kiss Réka: A Nyugat máig utópiaként kezeli a kommunizmust

2018.06.18. 07:15
A Kádár-rendszer kegyetlen mítoszteremtéséről, elfojtott és egészséges nemzeti emlékezetről, az ügynöklistákban rejtőző igazságokról és …

Marton Éva: Nem magamért dolgozom, hanem a közösségért, a nemzetért

2018.06.15. 06:30
A színháznak nemcsak szórakozást kell nyújtania, hanem gondolkodásra is kell késztetnie. A jó hang egyfajta adottság, a tehetség azonban valami más, ahhoz …

Esterházy Antal: A kommunista érában intéztek ellenünk összehangolt támadást

2018.06.04. 09:20
Március végén, egy hangulatos koncert előtt ültünk le beszélgetni a fertődi Esterházy kastélyban. Otthonosan foglalt helyet – naná, …

Grezsa István: A határon túl van a nemzeti aranytartalék

2018.05.20. 14:00
A Kárpátaljáért is felelős kormánybiztos a Blogstarnak adott pünkösdi interjúban meglepő kijelentéseket tesz: a 2004. december 5-i népszavazásnak voltak pozitív hozadékai …

Szent-Iványi Istvánnak fáj a liberalizmus veresége

2018.05.01. 09:35
Példamutató magatartás az, amit Prof. Dr. Horváth János képviselt a magyar parlamentben. Olyan személyiség, aki nem a politikai oldalakat nézte, hanem az embereket, az emberek minőségét – …

Szabó Bálint: Márki-Zay egy lufi, ami hamarosan kidurran

2018.04.21. 06:30
Mialatt szavakban üldözi a korrupciót a hódmezővásárhelyi polgármester, a kezéhez korrupciós pénz tapad – állítja a K'Art-ügy károsultjainak képviselője. Szabó Bálint …

Csoltó Gábor: Szolgáltatni és helyre állítani a törvényességet

2018.04.17. 16:00
Csoltó Gábor személyében mától új elnöke van a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarának. Az új vezető csak ebben a tisztségében friss ember, a kamarában …

Nagy Feró: Az nem korrupció, hogy azt veszem fel a zenekaromba, akiben megbízom

2018.04.07. 06:30
Milliónyi jelzőt aggattak rá a hosszú évek során, volt ő a Nemzet csótánya, legenda, színész, mentor, de leginkább a Beatrice énekeseként …

Ezeket a cikkeket olvastad már?