Blogolj!

Magyarország nagyon jó időszakot él, sorrá élednek újjá a műemlékek

Szép lassan befejeződik a Szépművészeti Múzeum eddigi legátfogóbb és legjelentősebb rekonstrukciója, melynek egyik új állomása, az ismét régi pompájában látható, több mint 70 éve lezárt Román Csarnok. A Liget Budapest Projekt keretében felújított, széles körűen korszerűsített felújítási munkák vezető restaurátorával, Seres Andrással többek között arról beszélgettünk, hogy mi volt a legnehezebb feladatuk, milyen kincsekre bukkantak a munkálatok során, és azt is megtudtuk, hogy nemcsak a múzeum, hanem a restaurátorszakma is óriásit nyert a beruházással. Blogstar-interjú.

A múzeum 1906-os fennállása óta nem esett át ekkora kaliberű felújításon. Ebben az esetben a rekonstrukció során mi a legnehezebb?

Nem is tudom... Mi mindig ambivalens viszonyban vagyunk az építőiparral, mert sok mindenben nehezíti a feladatunk elvégzését, azonban sok mindenben könnyíti is. Viszont teljessé is teszi, hiszen a mi munkánkat is fölösleges lenne úgy elvégezni, hogy közben nem kerül sor olyan korszerűsítésre, mint az épület technológiáját magába foglaló elektromosság, gépészet és így tovább. Ha ezek nem kerülnének felújításra akkor a mi munkánk is nemcsak nehezebb lenne, hanem ráadásul még rizikós is, hiszen olyan épületeket restaurálnánk, ami mögött időzített bombaként ketyeg a technológia elavulása. Szerencsére jelen esetben ilyenről szó sincs.

Ráadásul azért is szeretjük, mert azok az épületrészek, épületfunkciók, amit mi rendbe hoztunk, magasszinten tudják tovább szolgálni a történetet. Sajnos végeztünk már olyan restaurálást is, mikor az épület nem lett korszerűsítve, így hamar diszfunkcionális helyzetbe került maga az adott épületrész. Ez pedig érinti a mi munkánkat is.

Hogyan kell elképzelni azt a folyamatot, amikor a régi alapot ötvözik a kor követelményeivel?

Minden műemlék megtartása szempontjából - tehát a műemlékvédelmi eszközök közül - elsődlegesnek tartom a funkciót, hiszen ha a funkció meg tud maradni az eredetiségében, akkor az a legjobb az épületnek. Én voltam a Zeneakadémia vezető restaurátora, ott is kötöttünk olyan kompromisszumokat, amik azt a célt szolgálták, hogy ma is ugyanolyan szinten tudjon működni az épület, ugyanúgy kiszolgálja a mai zeneakadémiai oktatási igényeket. Erre mi nagyon szívesen adtuk az áldásunkat, hiszen ha bármi más funkciót kapna az épület, az összehasonlíthatatlanul nagyobb beavatkozással járna, mint az „apróságok”, amik azt a célt szolgálják, hogy a mai igényeknek megfelelően tudják használni azt az épületet, ugyanarra a célra, mint amire eredetileg is épült. Itt is így vagyunk vele,

ennek az épületnek is az a legjobb, hogy továbbra is a múzeumi célokat tudja szolgálni, mind a múzeum fenntartói, mind a látogatók szempontjából.

Nem válik korszerűtlenné. Ez mindenképpen a legmagasabb rendű cél egy műemlék esetében. Maga az épület rengeteg sérülést szenvedett már, erodálódott, így a restaurálásnak az egyik fő célja a korszerűsítés volt, és hogy a 21. századi igényeket magas színvonalon tudja kiszolgálni. Ezek mind hosszútávú befektetések.

Új kapuk nyílnak

A 35 ezer négyzetméteres Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ amellett, hogy egy óriási előrelépés a magyar restaurátorszakmának, még európai viszonylatban is páratlan. Hogyan látja, ez nyitott új lehetőségeket a hazai restaurátoroknak?

Feltétlenül! Mi egy ilyen rejtőzködő szakma vagyunk, hiszen nem a nagyközönség előtt végezzük a munkánkat, hanem szépen csendben, a háttérben, mint egy altatóorvos a műtőben, őróla keveset tudnak, csak az eredményt látják. Így nekünk nehezebb úgymond promótálni a szakmánkat és a szakmának nem is feltétlenül a dolgozók értékei miatt, hanem a szakma színvonalának megtartását, fejlesztését szolgáló célokért. Nehezebben fejtünk ki lobbitevékenységet főleg, hogy általában el is vagyunk foglalva a műtárgyakkal, amikkel dolgozunk.

Úgyhogy nagyon hálásak vagyunk azért, hogy ránk ilyen szempontból is gondolnak, mivel ezek a lépések bizony nagyon sokat lendítenek a restaurátorszakmán, az elismertségén, támogatásán.

A műtárgy életében nagyon fontos maga a restaurálás, minthogy a mi életünkben is fontos dolog az, hogy megfelelő egészségügyi ellátásban részesüljünk, ami növeli a hosszabb élettartamot. Ezzel a műtárgyak is így vannak, hiszen szükségük van folyamatos restaurátori gondozásra, felügyeletre, és ez akkor tud működni, ha ez a szakma megfelelően infrastruktúrált.

Magyarországon nagyon jó, magas színvonalú a restaurátorképzés. A múzeumokban megkapják a megfelelő infrastruktúrát, elismertséget a költségráfordítást, hiszen csak így végezhető el ez a szakma olyan magas színvonalon, ami az egész világon példamutató is lehet.

Ez külföldre is egy jó belépőkártyának mondható?

Igen, abszolút. Mi ilyen szempontból még kezdők vagyunk, hogy regionálisan gondolkozzunk a szakmákról. Nekem már pedzegetik, hogy ez lenne a következő lépés, ilyen irányba is nyissunk, Európa, vagy akár az itteni régió felé is „terjeszteni az igét”, és ezt a kiváló színvonalú magyar restaurálást, de még meg kell tanulnunk ezeket a lépéseket megtenni.

Azt már tudjuk, hogy kiváló szakembereink vannak ezen a területen is, de mi a helyzet az utánpótlással?

Hál’istennek van. Magyarországon nagyon nagy tehetségek vannak, kiváló a képzés, ami ezeknek a szakmáknak - mert azért egy műemlék helyreállításon nemcsak diplomás restaurátorok dolgoznak, hanem mindenféle, eköré épülő szakiparnak is a fennmaradását is feltételezi - a fennmaradása, virágzása attól függ, hogy rendszeresen vannak-e olyan beruházások, amik ezeket a szakmákat életben, illetve ezen a színvonalon tartják.

Most szerencsére egy nagyon jó időszakot élünk, hiszen sorrá élednek újjá a műemlékek, amik felvirágoztatják a régi szakmákat is, nem csak a miénket.

Akkor ebben most óriási segítség volt a Liget Projekt.

Abszolút mértékben, igen! Emellett párhuzamosan is dolgozunk részben az Országházban, részben pedig a Liget Projekt keretein belül az Olof Palme ház homlokzatának a restaurálását is végezzük.

Rejtett kincsek a város szívében

Ma már kevesen élnek azok közül, akik még eredeti pompájában láthatták a Román Csarnokot, hiszen szinte már a megnyitó után le is zárták a második világháború okozta károk miatt. Ezután évtizedekig raktárként használták, aminek következtében teljesen lepusztult állapotban „került” Önökhöz. Mennyire befolyásolta a munkájukat az, hogy egy ilyen elhanyagolt alappal kellett dolgozniuk?

Azt már megszoktuk, hogy nincs könnyű dolgunk, de azért itt minden volt, ami lehetséges egy ilyen teremben. A második világháború alatt több helyen is sérülés érte a múzeumot és bombatalálat miatt a terem tetején tátongó lyukon bejutott a csapadék. Van az 1950-es évekből egy fotónk, ahol a múzeum dolgozói lapátolják a havat itt a freibergi kapu másolata előtt. Ez azt jelenti, hogy ez a terem sok évig volt kitéve az erózió hatásának, aminek következtében nagyon rövid idő alatt gyakorlatilag nagyon sokat öregedett a falfestés állapota. A bejutott nedvesség átnedvesítette a falakat, az építőanyagból kiváló só a felszínen egy sókoncentrátumot hozott létre. A maróhatás és a kikristályosodás - ami térfogatnövekedéssel jár - löki le, ami az útjában van. Ez folyamatosan több hullámban végbemenő folyamat, ami folyamatosan pusztít. A falfestmények rossz állapota így érthető, ugyanakkor miután bezárták a termet, mintegy konzervdobozba, nagyon sokáig megmaradt ebben az állapotban.

Gyakorlatilag az 1950-es évek végére a falfestések hermetikusan lettek elzárva, hiszen itt nincsen utcai ablak, nincsen semmi, ami további rombolásnak kitenné őket. Az eróziós folyamatok nem folytatódtak, a terem a későbbiekben sem volt nagy közönségforgalomnak kitéve; raktárnak használta a múzeum 70 évig.

Mikor mi idejutottunk egy megfelelő előkészítési munkát végeztünk. A szobormásolatok elszállítása alatt már egy-két helyre fel tudtunk állítani szondázóállványt, aminek segítségével meg tudtuk vizsgálni a falfestmények állapotát. Láttuk, hogy meglehetősen rossz, amikor aztán teljesen kiürült a terem és egy nagy állványt is felépítettünk, akkor láttuk csak igazán, hogy rosszabb, mint amire számítottunk. A felszíni réteg volt elporladva és a kötőanyagát is elvesztette. Ha hozzáért az ember a kezén maradt a felfestés és a vakolat is borzasztó rossz állapotban volt. Még a hordozófaltól is elvált, olyannyira, hogy gyakorlatilag ilyen nagy felületeken, mint egy drapéria lógott a fal előtt. Mondhatni, hogy csodaszámba ment, hogy ennyi évtizedig ebben az állapotában fennmaradt a falon.

Megállapítottuk – ami a restaurátor számára nagy öröm -, hogy a későbbiekben sem történetek beavatkozások, átfestések, amik sokszor nagyon megnehezítik a munkánkat, illetve ha nem szakszerűen készültek, akkor további károkat is tudnak okozni az eredeti festményekben. Szerencsére ilyenről itt nem volt szó.

Nem sokkal több, mint száz évvel ezelőtt készült falfestés elérte a stílusát, hiszen gyakorlatilag középkorivá öregedett az évek alatt. Emiatt

a restaurálás során olyan technológiákat, eljárásokat és anyagokat kellett alkalmaznunk, amiket általában középkori románkori vagy gótikus falfestéseknél szoktunk használni. Így igyekeztünk ugyanolyan tisztelettel állni hozzá, mintha egy több száz éves érték lenne, és ugyanolyan gondossággal jártunk el tiszteletben tartva az eredeti festéseket.

Milyen célt szolgát régen és milyet fog most a Román Csarnok?

Amikor megépült a Szépművészeti Múzeum, akkor egyben építéstörténeti csarnok is volt, ezért is van benne Reneszánsz Csarnok, Dór és Ión Csarnok vagy ugye a Román Csarnok, amikkel éppen illusztrálták ezeket az építészeti korokat. Emellett kiállítási célokat szolgáltak, amik nagyon változékonyak, hiszen az akkori kurátorok, kiállításvezetők, múzeumi szakemberek mást és mást gondoltak időnkét arról, hogy mi is szolgálná igazán az ő munkájukat. Ebben a teremben is ez történt: a freibergi kapu másolata a megépülése után került csak be néhány évvel, és utána pedig fogták, és a vörös falakat egy semlegesebb szürkés színnel festették be, ami részben azt a célt szolgálta, hogy változik az ízlés, másrészt pedig egy ilyen terem azért nagyban megköti a kurátorok kezét, mert nem tudnak olyan szabadon dolgozni, mint egy teljesen üres, fehér falakkal megépített termekben. De mindig is inkább szobrok kiállítására volt megfelelőbb.

A jövőben pedig szintén plasztikák lesznek kiállítva, és rendezvényekre is fogják használni, amire nagyon alkalmas.

Egy olyan különleges térben vagyunk, amit már ismertünk a kollégákkal, de igazából, amikor az egész projekt beindulása előtt beengedték a sajtót, akkor látszott igazából, hogy egyrészt mennyire fotogén ez a terem, másrészt pedig, hogy milyen hamar népszerű lett. Ez a különleges helyzetéből is adódik, hiszen ritkán találkozunk olyannal, hogy Budapest közepén egy nagy látogatottságú épületben felfedezünk egy termet.

El volt dugva nagyon sokáig, és nem volt ismert a nagyközönség számára, emiatt, és a megjelenése miatt is kuriózum. Itt vagyunk egy meglehetősen nagyméretű térben, ami gyakorlatilag egy háromhajós bazilikális térhez hasonló, és van egy felülvilágító, ami templomban nincsen, emiatt egy különleges megvilágítást is kap.

Nagyon látványos hely, amit nagyon alkalmasnak láttunk rendezvényekre is, hiszen bármilyen reprezentatívabb események egy gazdagon díszített köretet ad.

A felújítások során még meglepetésben is volt részük, ha jól tudom találtak egy időkapszulát. Ez hogy történt? Kik hagyták hátra?

Igen, valóban találtunk időkapszulát. A freibergi kapu fölött található egy négykaréjos ablak, a madonna ábrázolás alatt.  Abban találtunk egy kis üvegecskét, abban pedig egy papírt, amiben

Beszédes Ottó leírja, hogy kik dolgoztak ezen a munkán, kik volták a kollégái, kik vezették a munkálatokat. Ez nagyon fontos információt ad, hiszen bár érdekes módon mégiscsak a Szépművészeti Múzeumban vagyunk, és annak ismert festései vannak, azonban nagyon gyéren dokumentáltak. Tehát ez a művészettörténészek számára is új információ volt.

Ezzel kezdenek majd valamit? Esetleg Önök is terveznek hasonlót?

Igen, tervezünk. Az eredetit nem raktuk vissza, az a múzeum tulajdonába került. Tervbe van véve, hogy részben ennek egy másolatát visszahelyezzük majd, részben pedig a jelenlegi készítők is meg lesznek említve egy másik dokumentumban.

Mi azért szoktunk találkozni ilyesmikkel, akár egy toronyban eldugott, lezárt tartóban a készítők megörökítik magukat. Itt is ez történt. Gyakorlatilag egy akkori munkalapra írta fel a készítők neveit - nyilván egy hirtelen ötlettől vezérelve - Beszédes Ottó.

Akkor még szerencse, hogy a háború okozta károk nem pusztították el.

Ez így van. A háború sem okozott benne kárt és azóta sem vette észre senki, ebből is látszik, hogy mennyire nem használták ezt a termet.

A megérdemelt elismerés

A Szépművészeti egy másik fontos helyisége, a Michelangelo terem is visszakapta eredeti állapotát, amivel eddig igen mostohán bántak.

Igen, ugyanis eddig irodának használták.

Nevét a valaha itt kiállított Michelangelo relief másolatokról kapta. Amikor bejöttünk a munkálatok elején, egy galéria szint volt beépítve a könyvelés dolgozott mind a két szinten, fönt pedig egy irattár polcrendszer is volt, ahová lépcsővel lehet felmenni. Ennek a teremnek az állapota mindenképpen jobb volt, mint a Román Csarnoké, de ez már egy átdolgozott felület volt. Tehát az utólagos átfestésessel is meg kellett küzdenünk, de ugyanúgy sikerült visszaállítani az eredeti formájába, azzal a különbséggel, hogy az oldalfalakról nem sokat tudunk, így ezt már nem állt módunkban rekonstruálni.

Akkor gondolom most már nem iroda lesz.

Igen, ez így van, most már átadjuk a közönségforgalomnak.

Ebben az egész projektben az az érdekes, hogy gyakorlatilag a 3 legszebb termet állítottuk vissza a múzeumnak és mind a három el is volt zárva eddig a közönség elől.

Ha jól tudom, akkor ebből az egyik a Schickedanz terem, ahol szintén érték Önöket meglepetések a rekonstrukció során.

Igen, talán a Schickedanz a legkülönlegesebb ebből a szempontól, hiszen ott egy álmennyezettel még el is takarták az eredeti festést, amivel csak a munkálatok alatt szembesültünk.

A díszes párkányzatba voltak bevésve a gerendák, amire ráöntötték az álmennyezetet. Az is rossz állapotban volt, perget, hullott, ráadásul az álmennyezet készítésekor úgy próbálták ezt konzerválni, hogy nem a festés érdekeit nézték, hanem az álmennyezetét, ezért mésszel lefújták ezeket a festéseket, hogy ne peregjenek tovább. Tehát még az is egy külön feladat volt, hogy ezt eltávolítsuk.

Akkor miért csinálták meg ezt az álmennyezetet, ha nem védeni akarták a festést?

Abban az időben még nem nagyon értékelték a festéseket. A historikus művészet nagyon sokáig hátul kullogott a műemlékvédelemben, ezért nem tartották értékesnek. A múzeum felújítása során az is

nyilvánvalóvá vált, hogy ráadásul igen értékes tereket zártak el a közönség elől és használtak egyéb célokra, mint ugye a már említett raktár vagy könyvelés. Pedig mindenképpen olyan termekről van szó, amik kitüntetett helyet érdemelnek, amit most végre meg is kaptak.

Nagy Tünde - Salgó Zita

1
https://aktualis.blogstar.hu/./pages/aktualis/contents/blog/49028/pics/lead_800x600.jpg
felújítás,Interjú,Liget Projekt,Román Csarnok,Seres András,Szépművészeti Múzeum
 

Hozzászólások

A bejegyzésre 1 db hozzászólás érkezett!
Hát, így van ez 2018-10-31 14:28:28
A cikket végigolvasva, a mellékelt fotókat végignézve tisztelettel kell adóznunk mindazoknak, akik ennek a gyönyörű épületnek a felújításában a LIGET PROJEKT keretében részt vettek.
Mindazonáltal senkinek ne legyenek kétségei afelől, hogy újra megszólal majd a liberálbolsevikok mindent eredményt elsöpörni akaró, vad, ellenszenves kórusa, mely szerint az egész projekt úgy, ahogyan van egy fabatkát sem ér, ami tudvalevően pontosan egy hajítófával ér fel.
Már jó előre, innen üzenem nekik, hogy mi mindannyian valóban büszkék vagyunk az utóbbi nyolc évben elért eredményeinkre, köztük természetesen a LIGET PROJEKT-re is.
Az ő hamis akadékoskodásaiknak, vádaskodásaiknak meg nagyjából annyi értelme van, mintha otthon beleüvöltenék a marhaságaikat egy kormos kályhacsőbe !!!!
Válaszolok

Hasonló bejegyzések a témában

Máté Roland: csonkán is lehet teljes értékű életet élni

2019.08.17. 09:50
A Promenad.hu fél évvel ezelőtt a hét embereként mutatta be Máté Rolandot. A sokak számára ismert és közkedvelt szerkesztő-riporter akkoriban kerekesszékben ülve mesélt …

Jövő héten kezdődik a Szentendrei út felújítása

2019.08.13. 16:20
Készüljön fel mindenki, ugyanis jövő szerdán kezdődnek meg a Szentendrei út felújítási munkálatai a Mátyás király út és Pünkösdfürdő utca között.

Vasárnap kezdődik a halásztelki csomópont felújítása az M0-son

2019.07.18. 11:20
Vasárnap megkezdik a halásztelki csomópont felújítását az M0-son, így őszig Halásztelek a szigetszentmiklósi csomóponton keresztül lesz megközelíthető - …

Új játékelemekkel gazdagodik a városligeti Nagyjátszótér

2019.06.11. 09:20
A tereprendezést követően megkezdődött a csaknem 50 különleges játékelem telepítése a városligeti új Nagyjátszótéren, amely Európa egyik komplexebb játszóparkja lesz …

Lázár János: a magyarság az erős nemzetállamokban érdekelt

2019.05.20. 08:00
A május 26-i EP-választás sorsdöntő jelentőségű, hiszen irányt mutat Európának – véli Lázár János. Az országgyűlési képviselő szerin a liberális mainstream …

Orbán: egy nép és egy civilizáció identitása a kultúrában tükröződik

2019.05.14. 12:00
A miniszterelnök jelenlétében, ünnepélyes keretek között adták át az Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ épületét. …

Quitt László: Ne menjen erdésznek, aki ki sem akar menni a házból

2019.04.20. 11:15
A felnőtté válás talán egyik legmeghatározóbb mérföldköve a megfelelő továbbtanulási irány kiválasztása. Ebben a nehéz döntésben komoly segítséget …

Átadták a 3-as metró megújult északi szakaszát

2019.03.30. 14:55
Átadták szombaton a 3-as metróvonal felújított északi, az Újpest-központ és Dózsa György út közötti szakaszát.

Metrópótlók, metrópótlók mindenhol

2019.03.19. 11:05
Március végén várhatóan átadják az M3-as metró felújított északi szakaszát, egy héttel később pedig megkezdődik a Kőbánya-Kispest - Lehel tér közötti szakasz felújítása is. Lesz káosz.

Borkai Zsolt: Sokat teszünk azért, hogy Győr élhető város legyen

2019.02.04. 09:20
A 2017-es Nyári Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválra olyan sportlétesítménnyel gazdagodott Győr városa, mely azóta is élhető és fenntartható, a város teljes …

Ezeket a cikkeket olvastad már?