Blogolj!

Vashegyi György: Csalogány énekéből ritkán születik köztestület

Fél éve vezeti a Magyar Művészeti Akadémiát és elmondása szerint minden nap folyamatosan tanul valami újat. Ugyanakkor – mint az alábbi beszélgetésből is kiderül – határozott elképzelései vannak arról, hogy miért és hogyan legyen még meghatározóbb a magyar kulturális életben az általa vezetett köztestület. Tudatosan szétválasztja művészeti és menedzseri munkáját az akadémiaitól, de Fertőd-Eszterházától nem tud és nem is akar elszakadni. Blogstar-interjú. 

Fotó: MTI

Sokak meglepetésére választották meg a Magyar Művészeti Akadémia elnökének, kevesen számoltak vele, hogy ön lesz az új vezető, talán csak a Heti Válaszban lehetett előzetesen efféle esélylatolgatásokat olvasni. Mi motiválta, hogy elfogadta a jelölést, és számított-e arra, hogy végül önnek szavaz bizalmat a tagság?

Nagyon meglepett, hogy felmerült a nevem! Június közepén hívott fel egy nem zenész, akadémikus barátom, hogy engem szeretne jelölni a tisztségre. Akkor már tudtunk róla, hogy Marton Éva és Jankovics Marcell valószínűleg ringbe szállnak, tehát akadnak komoly, kiváló jelentkezők. Néhány nap gondolkodási időt kértem, ezalatt megismertem néhány, számomra fontos ember véleményét: ők támogattak, javasolták, hogy vágjak bele. Magamban is éreztem a kellő tettvágyat – hiszen, őszintén szólva, nem vagyok teljes mértékben elégedett a magyar művészeti és kulturális élet jelenlegi helyzetével. Példának okáért sok tennivalót látok szűkebb szakmám, a magyar klasszikus zenei élet területén is.

Mennyire volt rálátása az akadémia tevékenységére?

Akadémikusként természetesen volt valamiféle képem az Akadémiáról, de még most is csak a tanulási folyamat közepén tartok: hétről hétre, sőt napról napra árnyaltabb és teljesebb a kép.

Egy ilyen felkérés mindig nagyon megtisztelő, ám komolyan átrendezi az ember életét. Voltak-e ezért bármiféle fenntartásai az elnökjelöltséggel kapcsolatban?

Azt a kérdést tettem fel az Akadémiát nálam sokkal jobban ismerőknek, hogy összeegyeztethetőnek látják-e az elnöki munkát aktív művészi életemmel: ők igennel feleltek. Hatalmas megtiszteltetés, hogy akadémikustársaim titkos szavazással ilyen fiatalon választottak meg erre a tisztségre – hiszen csak 48 éves leszek hamarosan, míg ilyen pozíciókat általában kiteljesedett, nagyjából befejezett életpályával a hátuk mögött vállalnak művészek. Én elnökként – még ha 3 évig másodállásban is, de – karmester maradok: felelősséggel tartozom együtteseimért, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar igazi családom mellett a második famíliám. És természetesen nem változtam politikussá sem attól, hogy egy ilyen csodálatos köztestület – politikai térben létező és mozgó, de mégsem politikai szervezet – élére kerültem. Nagyon sokat jelent számomra, hogy a titkos voksoláson éppen nekem – aki egyrészt a legfiatalabb és legkevésbé ismert jelölt voltam, másrészt nagyon speciális, szűk zenei szakterületet képviselek – szavaztak ilyen nagy többséggel bizalmat az Akadémia tagjai.

Ha már érintőlegesen szóba került a politika, elődje, Fekete György az Antall-kormány idején kulturális államtitkár volt, és igen aktívan részt vett a közéletben már elnökké választása előtt is. Az ön tervei között mekkora súllyal jelenik meg ez a fajta közéleti szerepvállalás, vagy kifejezetten a köztestületi jellegre és az akadémiára koncentrálna?

Hadd kezdjem azzal, hogy elődömet, az azóta tiszteletbeli elnök Fekete Györgyöt nagyra becsülöm: lenyűgözőnek tartom azt a munkát, amelyet az elmúlt hat évben elvégzett a köztestület felépítése terén, kiváltképp, hogy 79 évesen látott neki elnöki feladatának. Úgy gondolom, politikai, szakpolitikusi múltjára is kifejezetten büszke lehet, példának okáért a Nemzeti Kulturális Alap életre hívására, hiszen a mai magyar kulturális élet e nélkül egy hétig sem tudna működni!

Személyes meggyőződésem egyébként, hogy Fekete Györgyöt nem kormányzati múltja és korábbi politikai szerepvállalása miatt választották meg az MMA élére 2011-ben, hanem tehetsége, személyisége és képességei okán. Kiváló habitusú vezetőt ismertem meg a személyében, aki rendkívül eredményeket ért el az Akadémiával. 2011-ben emelte köztestületi rangra az Országgyűlés az 1992 óta egyesületi formában létező Magyar Művészeti Akadémiát, mely 2011 óta hatalmas utat járt be. Ennek szellemében a Fekete György elnök úr által megkezdett munkát szeretném folytatni hasonló lelkesedéssel, hozzá hasonló értékrenddel.

Említette, hogy napról napra egyre többet tanul az akadémiáról. Ezek alapján tervez-e komoly változásokat? Lát-e olyan területet, melyre nagyobb figyelmet kellene szentelni?

Folyamatosan építjük fel a köztestületet szolgáló és annak működését kiteljesítő infrastruktúrát, de nyilván sok minden függ majd például az áprilisi választások után felálló kormányszerkezettől is. Ugyanakkor az MMA a mindenkori kormány szakmai-stratégiai partnere, ahogyan a Magyar Tudományos Akadémia is. Az MTA egyébként nemcsak fontos szövetséges és együttműködő partner, de követendő modell és példa is számunkra: Lovász László elnök úrral rendszeresek a konzultációink, sokat teszünk az együttműködésért. Személy szerint nem gondolom, hogy rövid időn belül olyan méretűvé kellene növekednünk, mint az MTA, de abban biztos vagyok, hogy rengeteget tudunk tenni a magyar művészeti életért.

Jelenleg az az egyik legfontosabb feladatom, hogy az elődöm és a köztestület által kidolgozott (és olykor „kiharcolt”) tervek mostanában érnek be, ezeket már én kezdem el működtetni. Ilyen például a művészjáradék, amely egy büszkén vállalható vívmány – emellett fantasztikus, a magyar művészet történetében szerintem példátlan ösztöndíjrendszerünk indul el, hamarosan megnyílik a pályázati felület a nagyközönség számára.

Fotó: origo.hu

Mit remélnek ettől a kezdeményezéstől?

2018. szeptember elsejétől – az összes, az Akadémia által képviselt alkotó- és előadóművészeti területen – együttesen száz egyéni ösztöndíjat ítélünk oda,

az ösztöndíjasainkat három éven át havi bruttó kétszázezer forinttal támogatjuk. 18 és 50 éves kor között bárki pályázhat, még diploma sem szükséges hozzá. Három év alatt épül fel a háromszáz ösztöndíjasból álló rendszerünk, amely – 3 éves időtartamával – a honi művészeti életben tulajdonképpen ritkán előforduló, kicsit középtáv felé hajló tervezésre „kényszeríti” a művésztársadalmat.

Ez fontos része annak, amit úgy fogalmazunk az akadémián belül, hogy művészi életpályamodellt szeretnénk felrajzolni, felkínálni a magyar művésztársadalom számára. Ezt az ösztöndíjat elsősorban a fiatalabbaknak szánjuk (persze művészeti területenként erősen változó, ki számít fiatalnak), míg a művészjáradék a nem akadémikus, beérett művészek számára fontos, akik így – amennyiben a törvény által előírt művészeti díjak valamelyikével rendelkeznek – 65 esztendős koruk felett is havi segítséget kapnak megélhetésükhöz.

Fotó: valasz.hu

Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy elődjének megnyilvánulásait elég sarkított figyelem, sokszor provokáció, balhézás is kísérte. Amikor Makovecz Imre elképzelései alapján megalakult az akadémia, a fő támadási felületet az jelentette, hogy az „igazi művészek” a Széchenyi Művészeti Akadémiában vannak, és a kettő között kicsi volt az átjárás. Mit gondol, az ön kinevezésével és a fiatal nemzedékek felé történő nyitással megszűnnek-e végre ezek a mondvacsináltnak tűnő problémák, nyugodtan dolgozhat-e az MMA?

Szerintem nem erről van szó. Gondoljon csak bele, a Magyar Tudományos Akadémiát mintegy 190 éve hozták létre: de nem a mai (szűkebb) értelemben vett tudományterületek, hanem a magyar nyelv művelésére! Az MTA-n belül, ennek megfelelően, a második világháború végéig jelen volt a művészet képviselete, azt onnan a kommunista hatalomátvétel után száműzték. A dolog egyik pikantériája, hogy az általam nagyon nagyra becsült Kodály Zoltán volt akkor az MTA elnöke, aki – mivel mást nem tehetett – tiltakozásképpen egyszerűen nem ment el arra a közgyűlésre, ahol sztálinista nyomásra kidobták a művészeti területet (és később megerősítették például a jövő, a szocialista társadalom építése szempontjából kitüntetetten kezelt marxizmust és leninizmust).

A rendszerváltás után merült fel gondolkodó emberekben, hogy ezt a gyalázatos helyzetet valahogyan rendezni kellene. Úgy tudom, Kosáry Domokos (az MTA akkor elnöke) és Makovecz Imre ültek le erről egyeztetni, de hamar kiderült, hogy ez a két kiváló ember homlokegyenest ellenkezően látja a világot. Végül, aligha meglepő módon, különböző utat is választottak: 1992-ben Makovecz Imre egyesületként megalapította a Magyar Művészeti Akadémiát, két héttel később pedig Kosáry Domonkos elnök úr az MTA-n belül létrehozta a máig társult szervezetként, a titkársághoz kapcsolódóan működő Széchenyi Művészeti Akadémiát. A két akadémia 19 évig párhuzamosan létezett egymás mellett: mindkettőhöz kiváló művészek csatlakoztak, közös tagok is akadtak, sőt ilyenek ma is vannak.

2011-ben aztán az Országgyűlés az Alaptörvényben nevesítve, köztestületi rangra emelte a Magyar Művészeti Akadémiát. Erre egyesek rosszallóan azt szokták mondani, hogy itt politikai döntés született: ezt nehéz cáfolni, de ugyanakkor semmi kivetnivalót nem látok benne, hiszen a csalogány énekéből ritkán születik köztestület – ehhez egy parlamenti demokráciában valóban politikai döntés szükséges!

A politika, azaz a 2010-ben megválasztott, jobboldali többségű parlament 2011-ben ezzel végre jelentőset tett a magyar művészetért. (Halkan hadd jegyezzem meg itt, hogy a történetünk szempontjából fontos két dátum, 1992 és 2011 között eltelt 19 évből 12 évig baloldali dominanciájú országgyűlések váltották egymást Magyarországon, melyek előtt – olykor kétharmados választói felhatalmazás birtokában – szintén nyitva állt ez a lehetőség, ám ők sajnos nem éltek vele.) 2011-ben régi és komoly adósságot rendeztek ezzel: hiszen ennek a – materiális értelemben mindenképpen – kis és szegény országnak talán a legfontosabb kincsét szellemi erőforrásai, szellemi tartalékai – köztük művészei – jelentik, melyekkel a nemzet jövője érdekében fokozottan élnünk kell!

Említette egy korábbi interjújában, hogy karmesterként, zenekarvezetőként sajnálatosan kevés lehetősége volt kellőképpen cselekedni a magyar zenei életért. Mit gondol, az akadémia elnökeként tud lendíteni a zenei életen, annak ismertségén? Arra is kíváncsi lennék, hogy az ön két zenekara – mely vasárnap Eszterházán ad hangversenyt – mennyiben tudja vagy akarja majd magát függetleníteni a közpénzektől, miután önt egy köztestület elnökévé választották?

Értelemszerűen áthatolhatatlan falnak kell lennie a Magyar Művészeti Akadémiánál betöltött elnökségem, valamint zenekarvezetői, menedzseri, karmesteri és művészeti vezetői munkám között. Amikor MMA-elnökké választottak, egyik első dolgom volt, hogy visszaadjam az együtteseim által 2018-ra elnyert MMA-támogatást – amikor egy voltam az akadémikusok közül, tagozati pályázat keretében az Akadémia több koncertünket támogatta és támogathatta, most ennek természetesen vége. Azt is el kell mondanom, hogy a Purcell Kórust és Orfeo Zenekart az Emberi Erőforrások Minisztere 2018-ban az eddigieknél jelentősebb mértékben támogatta, amiért nagyon hálásak vagyunk – ugyanakkor aki elolvassa az elmúlt 15 évben adott interjúimat, azokban szinte mindig kitértem e támogatás szükséges voltára. E támogatási kérvényt is még jóval elnökké választásom (sőt jelölésem felmerülése) előtt fogalmaztam meg: elnökként nem lett volna etikus a telefont ilyen ügyben felemelnem, magától értetődően nem is tettem ilyet.

Egyébiránt rendkívül sok munkával, szívós tervezéssel, kitartással és alapvetően piaci alapon tartjuk életben és működtetjük (27-28 éve) ezeket az együtteseket. Erre azért vagyunk különösen büszkék, mert ami a magyar kulturális élet és a piac viszonyát illeti, az teljesen más, mint a nyugat-európai modell, és (az igazat bevallva) nem is tudom, mikor és milyen mértékben közelednek, közeledhetnek majd egymáshoz, ha közelednek egyáltalán… Hadd tegyem azonban rögtön hozzá, hogy a kultúrfinanszírozás tekintetében például Nyugat-Európa és az Amerikai Egyesült Államok is egész más elveket vall – ez a téma is megérne egy külön beszélgetést...

Miért fontos ön számára Eszterháza, a vasárnapi koncert, illetve az, hogy ebben a gyönyörűen felújított kastélyban lépnek fel?

Az angolok a német születésű Händelt nemzeti zeneszerzőjüknek tekintik, ennek analógiájára én úgy tartom: abban az értelemben, ahogy a francia forradalom előtti évszázadokban a nemzeti identitás fogalma létezett,

minden jogunk megvan arra, hogy Joseph Haydnt az egyik legjelentősebb magyar zeneszerzőként tartsuk számon. A magyar zenei örökségben kiemelkedő szerepet töltenek be azok az évtizedek, melyeket Haydn Kapellmeisterként Eszterházán töltött: Magyarország történelmi térképén – az 1800 előtti európai zenetörténetet tekintve – Eszterháza gyakorlatilag az egyetlen piros tintával írott hely.

Meggyőződésem szerint a teljes európai zenetörténetben is ritka, szinte páratlan az az együtt-állás a kiemelkedő mecénás és alkotó zseni viszonyában, amely Fényes Miklós és Joseph Haydn esetében jelen volt. 

https://aktualis.blogstar.hu/./pages/aktualis/contents/blog/50303/pics/lead_800x600.jpg
alaptörvény,Eszterháza,Fekete György,Fényes Miklós,Haydn,Interjú,MMA,Vashegyi György

Hozzászólások

Hasonló bejegyzések a témában

Csoltó Gábor: Szolgáltatni és helyre állítani a törvényességet

2018.04.17. 16:00
Csoltó Gábor személyében mától új elnöke van a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarának. Az új vezető csak ebben a tisztségében friss ember, a kamarában …

Nagy Feró: Az nem korrupció, hogy azt veszem fel a zenekaromba, akiben megbízom

2018.04.07. 06:30
Milliónyi jelzőt aggattak rá a hosszú évek során, volt ő a Nemzet csótánya, legenda, színész, mentor, de leginkább a Beatrice énekeseként …

Balog Zoltán: Ne csapjon be minket a nyugalom!

2018.04.05. 07:00
Az emberi erőforrások minisztere szerint történelmi választás előtt áll az ország. Balog Zoltán állítja, az ellenzéki pártok sunyik, és a bevándorlás kérdésében (is) becsapják a magyarokat.

Lázár János: Előbb vagyok vásárhelyi, mint fideszes

2018.04.04. 10:25
Bár a Fidesz sem hibátlan, egyértelmű, hogy Orbán Viktor jobb miniszterelnöke lenne az országnak, mint bármilyen más jelölt – mondta Lázár János a promenad.hu-nak adott …

Nyáry Krisztián: 1848 mindenkit képes megszólítani

2018.03.15. 20:55
Az irodalomtörténész legfrissebb munkája a szabadságharc levelezéséből válogat: Petőfi és Arany üzeneteitől Andrássy Gyula trágár versfricskájáig. Nyáry Krisztián beszélt arról …

Pintér M. Lajos: Az értelmiségi gyökerű újságírást művelem és várom el

2018.03.15. 12:40
Kollegánk, Pintér M. Lajos kapta 2018-ban Csongrád megye Sajtódíját. A még mindig fiatal újságíró mögött jelentős életút áll már …

Cseresnyés Péter: Foglalkoztatásban az EU-átlag fölött vagyunk

2018.03.06. 15:05
Látványosan csökkent a munkanélküliség Magyarországon 2010 óta, miközben a foglalkoztatás a különböző kormányzati intézkedések következtében fokozatosan nő …

Magyarország nagyon jó időszakot él, sorrá élednek újjá a műemlékek

2018.02.24. 10:15
Szép lassan befejeződik a Szépművészeti Múzeum eddigi legátfogóbb és legjelentősebb rekonstrukciója, melynek egyik új állomása, az ismét régi …

Havasi Katalin: Vásárhely nem kísérleti terep, hanem az otthonunk!

2018.02.03. 08:00
Gyerekorvos, a Fidesz helyi elnöke, lokálpatrióta hódmezővásárhelyi. Türelmes asszony, de nála is betelt a pohár. Elege lett abból, hogy az országos politikai …

Kozma-Vízkeleti Dániel: Kis sündisznóként próbálunk egyezkedni egymással

2017.12.28. 09:15
A házasságkötés és az ahhoz vezető út nem egy papír, hanem egy rítussor, amely felkészít minket az elköteleződésre – vallja …

Ezeket a cikkeket olvastad már?