Blogolj!

Grezsa István: A határon túl van a nemzeti aranytartalék

A Kárpátaljáért is felelős kormánybiztos a Blogstarnak adott pünkösdi interjúban meglepő kijelentéseket tesz: a 2004. december 5-i népszavazásnak voltak pozitív hozadékai nemzetpolitikai szempontból, Trianon centenáriuma pedig alkalmat adhat arra, hogy nyereséget kovácsoljunk a békediktátumból. Grezsa István arról is szól, hogyan újíthatja meg a Kelet a Nyugatot.

Fotók: Gémes Sándor

– „A magyar ügy ma nyert ügy, minden együtt van, amit a nagy tervek megkövetelnek” – fogalmazott beiktatási beszédében Orbán Viktor miniszterelnök. Mit gondol, vonatkoztatható-e ez a kijelentés a 15 milliós magyarságra, azaz a határokon túl is nyert ügy-e a magyar ügy?

– Szilárd meggyőződésem, hogy ez a miniszterelnöki kijelentés csakis a 15 millió magyarra vonatkoztatható, és nem értelmezhető a mostani országon belül élő 10 millióra. Óriási sikernek tartom, hogy száz évvel Trianon után a magyarság, a magyar nemzet és a magyar állam a Kárpát-medence stabilizáló tényezőjévé vált, és a velünk élő szomszéd népek – Németh Lászlóval szólva: a „tejtestvérek” ‒ nem saját nemzeti fejlődésük akadályát látják Magyarországban, hanem együttműködő partnerként tekintenek ránk. Mondom ezt annak ellenére, hogy a kisebbségi jogok területén komoly hiányosságok mutathatók ki minden szomszédunknál, leginkább Ukrajna vonatkozásában. Ezzel együtt

a békediktátum centenáriuma alkalmat adhat arra, hogy Trianon veszteségeit a 21. században előnnyé és nyereséggé konvertáljuk, nem feledve persze a veszteség mértékét.

– Trianon nyereségei – magyar szempontból iszonyatosan szürreálisan hangzik. Mit ért ezen?

– A Kárpát-medence legnépesebb nemzetiségeként van egy aranytartalékunk a határon kívül: a külhoni magyarság különböző csoportjai. Ha sikerül a 15 millió magyart egységbe szervezni, beleértve az anyaországiakat, a szomszédos országokban, illetve a nyugati diaszpórában élőket, akkor Orbán Viktor egy másik fontos gondolatához csatlakozva teljesen reális, hogy a jövőt magyarul fogják írni a 21. században itt a Kárpát-medencében.

– A kormányfő arról is szólt, szeretné meggyőzni a szomszéd országokat, hogy összefogva, Európa legbiztonságosabb, leggyorsabban fejlődő, egységes gazdasági, kereskedelmi és közlekedési területévé építsék a Kárpát-medencét. Megvannak ma ennek a politikai alapjai?

– Egyértelműen igen, hiszen mindenki számot vetett azzal – mi, magyarok, ahogy a történelem során lenni szokott, megint elsőként! –, hogy átalakul az egész világ, benne Európa és különösen az Európai Unió. Akut és élő kérdések a migráció kihívásai, a keresztény alapértékek megőrzése, a kulturális és történelmi különbözőségek, ugyanakkor a legnagyobb probléma a kontinensünk versenyképességének zuhanása. Mi, az úgynevezett keleti világ azzal tudunk hozzájárulni Európa kibontakozásához, hogy az évszázadok történelmi kényszerei által örökül hagyott immunitást párosítva a lengyel vezetéssel megszervezett kelet- és közép-európai térség komoly gazdasági fellendülésével képesek lehetünk megújítani Nyugat-Európát! Hiszek benne, hogy

húsz-harminc esztendőn belül nemcsak eszmeileg, de gazdaságilag is hozzá tudunk járulni a nyugati világ talpra állásához, azaz ismét a Kelet újíthatja meg a Nyugatot.

– Ami a prosperálást illeti, tagadhatatlan, hogy a magyar gazdaság stabilan fejlődő pályára állt, márpedig az erős gazdasági lábakon álló anyaország a határon túli magyar közösségek megmaradása szempontjából is húzóerőt jelenthet. Ebben a tekintetben mit tapasztal 2010 óta a Kárpát-medencében?

– Magyarország abba a helyzetbe került, hogy felnéznek rá a külhoni magyarok New Yorktól Csíkszeredáig, ami óriási eredmény. A 2010-ben bekövetkezett nemzetpolitikai fordulat – különösen azzal, hogy 2014-től a gazdaságfejlesztést állította a középpontba – valódi távlatokat nyitott a nemzet történetében annak érdekében, hogy száz év után végre megérje magyarnak lenni itt a Kárpát-medence közepén. Ha sikerül gazdasági erőforrássá szervezni a Kárpát-medence 13 millió magyarját, akkor nemcsak annak a 3 milliónak segítünk, aki a határon kívül él, és így vagy úgy, de hátrányokat szenved magyarsága miatt, hanem mi magunk is erősebbé válunk.

– Azzal is, ha a magyar állam nem az anyaországban, hanem a határon túlra fektet be?

– Régóta tudjuk, hogy a legnagyobb gazdasági erőforrás maga az ember. Ennek szellemében a határon túlra történő pénzügyi befektetések nem kútba dobott pénzek, hanem bennünket is erősítenek, amit talán a következő négy évben már akár forintosíthatunk is. Valamennyi környező országgal kereskedelmi aktívuma van hazánknak, és amikor például Szerbiában beruházunk az ott élő magyar közösség életébe, akkor ez tovább fokozódik, tehát direkt nyertesei vagyunk a beruházásoknak.

– Ha már a kútba dobott pénz vádját említi, mennyire jellemző ma a hasonló gondolkodás? Hogy látja, kellő mértékben erősítették-e tizennégy évvel a rossz emlékű népszavazás után az anyaországi nemzettudatot a kettős állampolgárság bevezetése, valamint a határon túl élő magyarokat célzó gazdagságfejlesztési, kulturális, oktatási és egyéb források?

2004. december 5-e gyalázatos emlék,

nettó hazaárulás, ami akkor és ott történt. Ám ennek is akad pozitív hozadéka, mégpedig az, hogy beszédtémává tette a határon túli magyarságot,

hiszen a Kádár-korszak puha diktatúrájában ‒ ahogy Sütő András írja egyik drámájában: egyezkedés közben veszett el mindenem! ‒ megrendültek a nemzeti identitás alapjai. Nem foglalkoztunk azzal, hogy a határon túl is élnek magyarok, és rendszerváltás után is csak egy szűk kör szenvedélyévé vált a szórványmagyarság ügye. 2004 után mindenki elkezdett arról beszélni, hogy önhibájukon kívül a határokon túl is élnek magyar közösségek, melyekkel kezdeni kellene végre valamit. Úgy érzem, a hazai közgondolkodásban egyre inkább általánosan elfogadott ténnyé válik, hogy mi

nemcsak 10 millió magyarért vagyunk felelősek, hanem 13 vagy 15 millió magyarról gondoskodunk világszerte.

Ha eltérően fejlődünk, példának okárt az anyaország erősödik, Kárpátalja pedig leszakad, akkor két külön világgá alakulhat át két magyar közösség, mely néhány év vagy évtized leforgásáét követően nem fog tudni szót érteni egymással.

– Szót érthetnek-e végre egymással a pártok is, melyek között akad olyan – ráadásul a 2004-es gyalázat gyűlölet-miniszterelnöke vezeti – mely elvenné a határon túli magyarok szavazati jogát?

– Szerencsére egyre kevesebb olyan (ellenzéki) párt van, mely politikai tőkét kovácsolna a külhoni magyar ügyekből, a határon túli magyarság támadásából. Bízom benne, hogy az előttünk álló négy évben végérvényesen bekövetkezik a szemléletváltozás. Azaz nemcsak a politikai szférában, de az iskolákban és a kisközösségekben is természetes érzéssé válik, hogy nekünk igenis dolgunk van a nem Magyarországon élő magyar közösségekkel és bizonyos értelemben a Kárpát-medencei nem magyar többségekkel is, hiszen nélkülük nem fog menni a magyar kisebbségekkel való szoros együttműködés sem.

– A nemzeti összetartozás érzésének megerősödése, tudatosodása mennyiben járulhat hozzá a mindennapi fejlődéshez?

– Az értékválsággal terhelt világunkban megrendülnek az identitások is, a nemzetért, a családért, a közösségért érzett felelősség. Különösképpen bomlasztó a nyugatiak által egyfajta emberi jogként mindenáron importálni kívánt genderkultúra. Az identitások megrendülésének korszakában kiemelten fontos a nemzeti identitás,

mely nem valami hóbort vagy mázas magyarkodás, hanem egyértelműen versenyképességi kérdés.

– Annak ellenére, hogy folyamatos támadások érik az egybegyúrt Európa hívei részéről, és azzal együtt, hogy számos közös politikai szabályozóval lehetne hatni ez ellen?

– Nem véletlenül áramlik egyre több tőke Magyarországra, miközben az uniós politikai klímából az következne, hogy ez egy instabil ország, furcsa politikai extremitásokkal. A gazdaság egyértelműen előnyként azonosítja, hogy hazánk határozott és stabil állam, világosan ragaszkodik a hagyományos értékeihez. Ebben a helyzetben még

az eddigieknél is erősebben kell kapaszkodnunk abba a sokfajta genetikai állományból összerakott nemzeti közösségbe, amit magyarságnak hívunk. Abba a magyarságba, mely nem faj és genetika kérdése, hanem kultúra és anyanyelv,

ami alapvetően megkülönböztet bennünket a nagyobb, gazdagabb és szerencsésebb nemzetektől. A nemzeti identitás erősítése tehát nem valamiféle erőltetett ideológiai vagy politikai ügy, hanem vegytisztán versenyképességi kérdésként szemlélhető, aminek a jelentősége a következő években tovább fokozódik.

– Ön szerint is a nemzeti reneszánsz lesz az unió jövője?

– Igen, mindenképpen. A világ két fele között ideológiai és kultúrharc zajlik. Az EU felől érkező, agonizáló brüsszeli liberális demokrácia azt sugallja, a nemzetállamok kora lejárt, és szélesebb léptékű összefogásról kell beszélni, egyfajta Európai Egyesült Államokról, ahol az európai identitás veszi át a nemzeti identitások helyét. Az öreg kontinens történelmét és karakterét ismerve azonban ez illúzió! Itt Európában egy-egy nevet egy-egy ezredév csatol egy-egy területhez, azaz inkább talpára kellene állítani a feje tetejére állított világot:

a nem másokat kirekesztő, de erős nemzeti identitások lehetnek az alapjai a tárgyszerű és korrekt együttműködésnek.

https://aktualis.blogstar.hu/./pages/aktualis/contents/blog/52887/pics/lead_800x600.jpg
Aktuális,EU,Grezsa István,határon túli magyarok,Interjú,liberalizmus,magyarság,nemzet,Orbán Viktor,pünkösd,Trianon

Hozzászólások

Hasonló bejegyzések a témában

Földváryné Kiss Réka: A Nyugat máig utópiaként kezeli a kommunizmust

2018.06.18. 07:15
A Kádár-rendszer kegyetlen mítoszteremtéséről, elfojtott és egészséges nemzeti emlékezetről, az ügynöklistákban rejtőző igazságokról és …

Blogstar kávéház

2018.06.18. 05:15
Szoci sorvadás, jobbikos hasadás, piti protokollbakik, őfelsége mosolya, a Balaton illata és Felcsút fityisze hétindító online lapszemlénkben.

Tóth Bertalan lenyomta Mesterházyt, ő lett az MSZP elnöke

2018.06.17. 14:35
Tóth Bertalan frakcióvezetőt választották az MSZP új elnökének a párt tisztújító kongresszusán a volt elnök,  Mesterházy Attila ellenében. 

Egy nap, ami csak az apákról szól

2018.06.17. 09:25
Ugyan még nem olyan elterjedt, mint az anyák napja, de hazánkban is egyre jobban beépül a köztudatba, hogy  június harmadik vasárnapja az bizony az apák napja.

Blogstar kávéház

2018.06.17. 04:35
Trump titkos stratégiája, a bevándorlás új korszaka, rejtélyes szocialista bál, a gitárzene halála és Nyári Dia csábító gömbölyödése vasárnapi online lapszemlénkben.

A bevándorlás mentén reped az EU

2018.06.16. 20:10
Az olaszok nem kérnek a bevándorlóhajókból, a spanyolok után most a franciák is segítő kezet nyújtanak a migránsoknak. Németországban egymásnak esett a CDU és a CSU. Robbanásközeli állapotban az európai közösség …

Blogstar kávéház

2018.06.16. 04:30
Elhallgatott terrorveszély, időzített Jobbik-para, szocialista ciánkáli, a tévés celeb szálkásítása és halálos futurizmus szombati online lapszemlénkben.

Felfüggesztettet kapott Ronaldo

2018.06.15. 15:55
Emellett még pénzbüntetést is kapott a Real Madrid játékosa.

Marton Éva: Nem magamért dolgozom, hanem a közösségért, a nemzetért

2018.06.15. 06:30
A színháznak nemcsak szórakozást kell nyújtania, hanem gondolkodásra is kell késztetnie. A jó hang egyfajta adottság, a tehetség azonban valami más, ahhoz …

Blogstar kávéház

2018.06.15. 04:30
Orbán kasszakulcsa, kicsontozott tudományosság, ellenzéki padlófogás, a meleglobbi balegyenese, egyedülálló többnejűség és Kapocs Zsóka tündéri lábacskái pénteki online lapszemlénkben.

Ezeket a cikkeket olvastad már?