Blogolj!

Földváryné Kiss Réka: A Nyugat máig utópiaként kezeli a kommunizmust

A Kádár-rendszer kegyetlen mítoszteremtéséről, elfojtott és egészséges nemzeti emlékezetről, az ügynöklistákban rejtőző igazságokról és féligazságokról, valamint a nyugat-európai kettős mércéről is beszélgettünk a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnökével. Blogstar-interjú.

– A történész szakma és a laikus közönség hol puha diktatúraként emlékezik a Kádár-rendszerre, hol olyan elnyomó gépezetként, mely a Rákosi által megkezdett úton haladt tovább, csak a módszereket fejlesztette tökélyre. Hatvan esztendővel Nagy Imre és mártírtársai kivégzése után mennyire tekinthető hitelesnek a magyar társadalom Kádár-korszakról alkotott képe?

– A Kádár-rendszer nagyon tudatosan építette a maga imázsát. Még a rendszerváltást is túlélték az ezt a célt szolgáló toposzai, sőt a mai közbeszédbe is átöröklődött néhány. 1956 után tömeges megtorlás történt, melynek adatait és számait nem ismerte a magyar társadalom, másrészt nagyon hamar megkezdődött az ellenforradalmi mítosz felépítése. Ennek az állt a hátterében, hogy

Kádár János 1956-hoz képest határozta meg magát, ezért a kiindulópontja az volt, hogy 1956-ot ellenforradalommá maszkírozta át.

A következő határkő 1963, melyről az a kádári propagandakép él az emberekben, hogy a nagy amnesztia éve – kádári nyelven mondva „kicsit akasztottunk, de utána azért megbocsátottunk”. Ez szintén komoly csúsztatás, amire az Egyesült Államok is ráerősített, hiszen – még az 1963-as amnesztiatörténet kreálása árán is – érdeke volt, hogy Kádárékkal beszélőviszonyt tartson fönn. Tény, hogy sokan kiszabadultak, de arról már nem szól a fáma, hogy a pesti fegyveres harcosok még az 1970-es években is rács mögött vannak. A kádári konszolidáció mint olyan tehát nem más, mint toposz.

– Mégis sikerült vele félrevezetni a társadalmat. Miért, és milyen módszerekkel érvényesülhetett az államszocializmus aljassága?

– A konszolidáció kifejezéssel azt akarták jelezni, hogy a megtorlás, majd az amnesztia után kiegyeztek a társadalommal, a puha diktatúra vagy a gulyáskommunizmus időszaka köszöntött be. Mintha a hatalom – kvázi egyenrangú félként – kezet nyújtott volna a magyar lakosságnak. Természetesen ennél összetettebb és árnyaltabb a kép: 1956-ot tömeges megtorlás követte, tízezres nagyságrendben kerülnek emberek az internálótáborokba, húszezernél is többen börtönbe, 230 főt pedig kivégeznek. Kell ennél egyértelműbb és súlyosabb üzenet a közösségnek?

A megtorlás első nagy hullámát ráadásul rögtön követi a második, az egész társadalmat érintő kádári erőszakhullám, a kollektivizálás.

Az amúgy is megroppantott társadalom ellen az agitáció, a zsarolás, a propaganda-hadjárat, a fizikai és pszichés erőszak legváltozatosabb, brutális eszközeivel lépnek föl, így kényszerítik be a téeszbe a magyar parasztságot. Ezek a társadalmi és állami erőszakfolyamatok alapozták meg a Kádár-rendszer stabilizálását.

– Lassan három évtized telt el Nagy Imréék újratemetése, illetve a rendszerváltozás óta, az ön által vezetett Nemzeti Emlékezet Bizottsága pedig kilencéves mandátumának felét már kitöltötte. Ön szerint mennyire egészséges ma a magyarok nemzeti emlékezete, és mivel járul ehhez hozzá a NEB?

– Hosszú folyamatról van szó, több feladatot kell egyszerre elvégezni. A történelmi múlt – így akár a kollektivizálás, akár az 1956-os megtorlások történetének – pontos, precíz, tényszerűen dokumentált feltárása terén is sok még a tennivaló. Éppen most, Nagy Imre kivégzésének 60. évfordulóján tettük nyilvánossá azt a hiánypótló, kereshető internetes adatbázist, mely az 1956-ot követően végrehajtott halálos ítéletekkel végződött perekben szerepet vállalók nevét és életpályáját tartalmazza.

Egészen eddig nem tudtuk, kik voltak a megtorlás fogaskerekei. A bírák nevét ugyanis többé-kevésbé ismertük, az ügyészekét azonban nem, nem is beszélve a népbírákról.

Róluk senki sem szólt eddig, pedig ők voltak az állampárt által megválasztott, politikailag abszolút megbízható laikus bírák, akik a szakbírák mellett a politikai akaratot képviselték és érvényesítették. Nekünk kellett összegyűjtenünk a neveiket és az életrajzaikat. Ugyanígy történt a vizsgálók esetében is, eddig az ő történetüket sem kutatták. A Kádár-rendszer átvette a Rákosi-diktatúra ÁVH-állományának 99 százalékát, és ezek az emberek csinálták végig a megtorlást, kihallgatták a letartóztatottakat, majd az ő anyaguk alapján készült el a vádirat. Monumentális irattengeren rágtuk át magunkat a nevek és az életpályák felkutatásának érdekében, csak a perek anyaga több mint 110 ezer oldalt tett ki, a személyzeti anyagok több tízezer oldalra rúgtak. Azt se gondoltuk volna, hogy az 1956-os kivégzettek jó részéről nem áll rendelkezésünkre megfelelő életrajz, ezt a hiányt is pótolnunk kellett.

– Mi következik most, hogy megtörtént a hiánypótlás?

– Az első feladat, hogy a múltat a legjobb szakmai tudásunk szerint feltárjuk, majd az eredményeket oly módon hozzuk nyilvánosságra, hogy a nagyközönség és a szakma számára is befogadhatóak legyenek. Az említett új adatbázis segítségével például bárki böngészgetheti, hogy 1956-ot követően lokálisan milyen halálos ítélettel záródó perek voltak, azokban kik jártak el, és hogyan alakult az ő sorsuk. A következő lépés az ismeretanyag beillesztése a köz- és a felsőoktatásba. Ehhez számtalan szakma és intézmény, így többek között a pedagógustársadalom, a múzeumok, a művelődési házak, a levéltárak összefogására, szoros együttműködésére van szükség. Ettől az összehangolt munkától remélhetjük azt, hogy hiteles információkkal gazdagodik a történeti emlékezetünk.

– A magyar emlékezéspolitika és történetszemlélet nyilvánvalóan nem választható el a jelenlegi európai, pontosabban nyugat-európai kontextustól. Hogyan hat ránk az a narratíva, mely szerint Marx és Engels nem felelős azokért a rémtettekért, amelyeket eszméikre hivatkozó politikai-szellemi örököseik elkövettek, és mit üzen az, hogy az európai közösség vezetői ma emlékművet avatnak Marx tiszteletére?

– Európa keleti és nyugati fele között van egy óriási különbség. Mi a szovjet rendszerben éltünk, szüleink és nagyszüleink megtapasztalták a kommunizmus megvalósulását annak minden erőszakosságával együtt, míg Nyugat-Európa a két totális diktatúrából csak az egyikkel szembesült, ezért a másikat a mai napig utópiaként kezeli.

Arra kell törekednünk, hogy először a saját közvéleményünket hitelesen és érdekesen megismertessük saját múltjával, hiszen tabusított történetek tömkelegét kell újra elmondani. Ezután összefogva a hasonló sorsú nemzetekkel, a lengyelekkel, a csehekkel, a szlovákokkal, a románokkal és a balti népekkel egymást erősítve adhatjuk át ezeket a korábban elfojtott történeteket Nyugat-Európa számára.

Akadnak ezzel kapcsolatos kezdeményezések, melyeknek a NEB is tagja, ilyen a varsói központú Emlékezet és Szolidaritás Európai Hálózata vagy a prágai székhelyű Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformja. Célunk, hogy minél több közös kiállítással, konferenciával, illetve angol nyelvű ismeretterjesztő kiadvánnyal mutassuk meg Nyugat-Európa számára a kontinens keleti felének brutális történelmi valóságát.

– Időről időre fellángol a vita az ügynöklista, az ügynökakták nyilvánosságra hozását illetően is, pró és kontra hangoznak el érvek arról, hogy a megtisztulást várhatjuk ettől, vagy éppen ellenkezőleg, félrevezetnénk a közgondolkodást. Hol van ebben a kérdésben a szakma szerepe, és mi a tudomány felelőssége?

– Az állambiztonsági múlt feltárása olyan terület, melyről minél több ismeretanyagot a nyilvánosság elé tárva sokat kell beszélni, de nem mindegy, hogyan.

Vajon egy ügynöklistával közelebb kerülünk-e ahhoz, hogy megértsük a kommunista diktatúra lényegét? Több okból is problémásnak tartom ezt. Először is nem tudunk teljes ügynöklistát összeállítani. Az elérhető nyilvántartások részlegesek, és sokszor éppen a legfontosabb személyek hiányoznak róluk.

A NEB a mágnesszalaggal foglalkozott, mely minősített adatokat tartalmaz, és már fizikailag is átkerült az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába. A minősítések felülvizsgálata a végéhez közeledik, az anyag jó része kutathatóvá fog válni, de ettől sem várom a kérdés megnyugtató rendezését, hiszen az a lista is töredékes lesz. A jelentésünkből kiderül, hogy az úgynevezett „kft”-seket, azaz a különösen fontos és titkosakat ki kellett emelni a mágnesszalagból, és külön tartották őket nyilván. Részlegesek az ismereteink arról, kik voltak ők. Aztán akad olyan anyagunk is 1989 végéről az egyik megyéből, ahol fentről megadott 14 emberen kívül mindenki mást töröltek a nyilvántartásból.

Azt is állítom, hogy a pártállamot működtetők jelentős része akár az állambiztonsági hálózaton belül, akár azon kívül nem ügynökként segítette a rendszert, hiszen számos más információadási és együttműködési mód létezett. Róluk is beszélni kell, ám a nyilvántartásuk rendkívül töredékes.

– Egy interjúban úgy fogalmazott, a kollaboráció mértékét vagy elszabotálását csak a konkrét esetek alapján lehet a maga történetiségében értelmezni. Ilyen szempontból bármiféle listázás éppen a lényeget fedheti el?

– Óriási különbség van ügynöktörténet és ügynöktörténet között! Voltak olyanok, akik karriert építettek másik kárán, a másokra adott terhelő jelentések nyomán, akadnak, akikről semmit sem tudunk, nem látjuk, hogy a 6-os kartonjuk mögött folytattak-e érdemi tevékenységet, és

léteznek egészen megrázó történetek is. Ilyen például az 50-es évekbeli apácáé, aki egy illegális kisközösségbe járt, melyre lecsaptak, többeket letartóztattak, elítéltek, kivégeztek, őt megzsarolták a családjával, aláírt, majd hazament és elmondta. Ha listát gyártok, akkor ő is ügynök lenne.

Pedig mennyire más az esete, mint azé az ügynöké, aki 1956 előtt is együtt dolgozott az ÁVH-val, majd bevitték, és börtönvamzerként több forradalmár nyaka köré segített odatenni a kötelet.

A szélsőséges történetek és sorsok között pedig ott rejtőzik a nagy szürke közép, akik esetében lehetetlenség eldönteni, hogy az akta mögött létezett-e valós tevékenység. Kónyáné Kutrucz Katalinnal és Petrikné Vámos Idával azért indítottuk el az Ügynöksorsok könyvsorozatot, hogy bemutassuk, a politikai rendőrség által ránk hagyományozott iratanyag alapján mit tudunk elmondani az ügynökökről és egyes élettörténetekről. Úgy gondolom, máshogy nemigen érdemes ehhez a kérdéshez nyúlni.

Fotók: Gémes Sándor

https://aktualis.blogstar.hu/./pages/aktualis/contents/blog/54346/pics/lead_800x600.jpg
1956,Aktuális,ÁVH,diktatúra,Földváryné Kiss Réka,forradalom,Interjú,Kádár János,kommunizmus,Nagy Imre,Nemzeti Emlékezet Bizottsága,Rákosi Mátyás,szabadságharc,ügynök,ügynöklista
 

Hozzászólások

Hasonló bejegyzések a témában

Blogstar kávéház

2019.11.20. 04:25
A választási visszaélések robbanása, a főváros cinkos hallgatása, Soros és Timmermans mesterkedése, a svéd integráció kudarca és Emily Ratajkowski brutális villantása szerdai online lapszemlénkben.

Szijjártó: meg kell büntetni az Iszlám Államhoz csatlakozó külföldi harcosokat

2019.11.19. 17:55
Nem az Iszlám Államhoz csatlakozó külföldi harcosok visszafogadásáról, hanem a megbüntetésükről kell beszélni - foglalta össze …

Több mint 50 ezren álltak munkába az új foglalkoztatási programmal

2019.11.19. 12:25
A Munkaerőpiaci reformprogrammal már több mint 50 ezer álláskereső és közfoglalkoztatott helyezkedett el a versenyszférában tavaly augusztus óta. Ez nagyban …

Már 50 ezer halottja van az Iszlám Államnak

2019.11.19. 09:00
Dezső Tamás, a Migrációkutató Intézet igazgatója szerint az Iszlám Állam nevű terrorszervezetnek mintegy 50 ezer halottja van.

Izrael elfogott négy rakétát, amelyet Szíriából indítottak el felé

2019.11.19. 08:35
Az izraeli hadsereg közlése szerint légvédelmük kedd hajnalban négy rakétát is elfogott, amelyeket Szíriából indítottak el az ország felé.

Blogstar kávéház

2019.11.19. 05:00
Budapest keserves illemhelyhelyzete, az ellenzéki áskálódás bukása, a liberális elit uniformizáltsága, az őshonos közösségek forradalma és Kelemen Anna brutális villantása keddi online lapszemlénkben.

Blogstar kávéház

2019.11.18. 05:15
A háborús bűnök eltussolása, az érdekkoalíció hatalomvágya, a honi balliberálisok magyarellenessége, a karácsony kopogtatása és Csűrös Karola fájdalmas szerelme hétfői online lapszemlénkben.

Nem volt telitalálat a hatos lottón

2019.11.17. 17:15
Tovább fokozódik az izgalom és jövő héten is lesz miért játszani, ugyanis most nem vitte el senki a főnyereményt a hatos lottón.

Blogstar kávéház

2019.11.17. 02:05
A Balaton önvédelmi háborúja, Hadházy Ákos károgása, az anarchisták fosztogatása, Bihács forrongása és Kulcsár Edina gender partija vasárnapi online lapszemlénkben.

Nem volt telitalálat az ötöslottón

2019.11.16. 20:10
Ma sem volt szerencséje senkinek, jövő hétre csúszik az esetleges telitalálat az ötöslottón.

Ezeket a cikkeket olvastad már?