Blogolj!

Dr. Elnour Abd Alla Szilveszter: egy herceg fia a nevelőotthonból

Dr. Elnour Abd Alla Szilveszter a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) pszichológusa, szociálpedagógusa, felnőttképzési szakértője azzal kezdte a beszélgetést, hogy édesapja a ghánai Ashanti törzsben született a király egyik gyermekeként. A ghánai herceg fia mégis állami gondozottként nőtt fel. Édesapja 1962-ben jött Magyarországra, és az egyetem elvégzése után kiváló orvos lett belőle. Amikor Szilveszter megszületett, akkor magyar édesanyja éppen külön élt az apától, aki nem is tudott a kicsiről. Aztán amikor kiderült, hogy van egy intézetben élő fia, akkor megpróbálta elrabolni az óvodáskorú gyermeket. A szöktetés nem sikerült, mert elrejtették a kicsit az édesapja elől. A fiú összesen hét nevelőotthonban nőtt fel. Hatodikos korában egy sugallat és magyartanárnője hatására a tanulás mellett döntött. Most ugyanerre és a munkába állásra igyekszik rávenni nehéz sorsú „utódait”. Blogstar-interjú. 

- A visszahúzó erő az intézetekben az ott élő gyermekek miatt elég erős. Hogyan fogalmazódott meg önben, hogy ki akar ebből a körből törni?                                                                                                 

- A hetvenes évektől a kilencvenes évek végéig - ameddig a média nem jelent meg az intézetekben úgy, mint most - az egy nagyon zárt világ volt. Mi gyerekek csak arról tudtunk, ami ott bent történt. Némi hír ugyan bejutott egy újság, vagy a tévé kapcsán, bár az utóbbit nem nagyon néztük, mert a nevelőtanárok nem engedték. Amikor aztán a nevelőotthon kinyílt, a bentiek majdnem olyan módon elromlottak, mint a családban nevelkedő gyerekek. Abban az időben tehát az intézet nagyon is kemény dolog volt.

- Kellett verekedni?

- Nagyon is kellett. Az embernek meg kellett védenie önmagát. Aki gyönge volt, az alulmaradt, aki erős volt, az bizonyos dolgokat megengedhetett magának a többiekkel szemben. Nem igazán számított az, hogy ki mennyire okos, de az igen, hogy ki mennyire erős.

- Ön mégis a továbbtanulás mellett döntött. Miért?

- Nekem talán szerencsém volt, mert jött egy sugallat, hogy ez nem megoldás. Az általános iskola hatodik osztályába járhattam akkor. Nem igazán elégített ki az a fajta rosszaság, lazaság, nemtörődömség, ami bennünket jellemzett a csoportban. Voltak jó tanáraink is, akik elmondták: srácok, ha így folytatjátok, akkor nem lesz igazán életetek. Így sincs apukátok, anyukátok, ha kikerültök, csak magatokra számíthattok, de mit értek el, ha buták vagytok? Nem tudtok beszélni, nem tudtok kommunikálni, nem tudtok viselkedni. Kint, a való életben azonnal megmutatódik, hogy milyen szinten vagytok és nem tudtok jobb életet elérni. Engem megfogott ez a mondat, amit az akkori magyar tanárnőmtől hallottam.  

- Volt-e önnek a bőrszíne miatt valamilyen hátrányban része?

- A nevelőotthonban nem, mert ott hozzám hasonló gyerekek nagyon sokan voltak. Nem afrikai származásúak, hanem például olyan roma gyerekek, akik nálam sokkal sötétebb bőrűek voltak. Volt persze német félvér vagy francia félvér srác is, azaz elég nemzetközi volt a kollégium. A bőrszínemmel kapcsolatban akkor jelentkeztek a problémák, amikor először kimentem az utcára és valaki utánam köpött, majd azt kérdezte, hogy mit keresel itt Magyarországon, miért nem mégy haza? Nem szóltam vissza, mert elég hamar megtanultam, hogy van egy szint, ami alá nem süllyedhetek, meg úgysem tudnám neki megmagyarázni, hogy én is itthon vagyok.

- Mi a véleménye a mostani migránsügyekről?

- Ez az egész nem most kezdődött, már nagyon régóta megy. A munkám kapcsán volt szerencsém többször kimenni Németországba, dolgoztam is ott, de más európai országokban is jártam. A németeknél a fiatalok már régen elmentek más európai országokba dolgozni. Ezt a hiányt a német állam úgy oldotta meg, hogy egyes kamarák vezetőinek az volt a feladata, hogy kimenjenek Afrikába, és onnan fiatalokat vigyenek Németországba. Nevelték, taníttatták őket, német identitást adtak nekik, és amikor szakmát kaptak, akkor nagyon jó szakemberek lettek belőlük. 

- Hány éve történt mindez?

- Legalább tíz.

Azt láttam tehát, hogy a migráció abban az esetben működik, ha azok, akik odamennek, hajlandók felvenni annak az országnak a szokásait, elsajátítani a kultúráját, és hajlandóak tanulni, dolgozni. Voltam kint mostanában is, és azt láttam, hogy ez is működik, de sajnos már nagyon sokan vannak, akik nem akarnak beilleszkedni. Pedig úgy vélem, hogy oktatással lehet ezeket a problémákat a legjobban megoldani.   

- Ön a pszichológia doktora lett, emellett a szociálpedagógia területén is dolgozik. Ez visszavezethető a kezdetekre?

- Természetesen. Én sokáig sok minden mást akartam csinálni, de mindig ott volt a pszichológia és a pedagógia. Foglalkoztam vele, csak nem vettem annyira komolyan. Aztán a katonaság alatt - ahol pszichológiai asszisztensként dolgoztam - az egyik nap, amikor éppen átrendeztem a könyvtárat, szabályosan a fejemre esett Róheim Gézának a Primitív kultúrák pszichoanalitikus vizsgálata című alapműve. A könyv nagyon megtetszett, és amikor elolvastam, akkor hoztam meg a döntést, maradok ezen a területen. Úgy gondolom, hogy nincsenek véletlenek.

- A BKIK keretei között mivel foglalkozik?

- 2012-13 között kerültem kapcsolatba a BKIK-val. Én már akkor pszichológusként, szociálpedagógusként, felnőttképzési szakértőként dolgoztam. A kamara oktatási rendszere nagyon tetszett, mert ezen a területen kiváló lehetőségek vannak. A BKIK tekintélyén keresztül olyanfajta oktatási irányt tudnánk mutatni, adni a vállalkozóknak, az iskoláknak, a gazdasági szervezeteknek és magánszemélyeknek, ami még nincs igazán kihasználva.  

- Ez általánosságban jól hangzik, de dolgozik most valamilyen projekten?

- Igen, például a Fővárosi Sztehlo Gábor Gyermekotthon és Fogyatékosokat Befogadó Otthonok nevű projekten. Ez 21 intézményről szól. Azt az ötletet vetettem fel a BKIK vezetőségének, hogy a kamara, mint egy nagy segítő szervezet, álljon az ügy mellé és segítsen azoknak az állami gondozott gyerekeknek megvetni a lábukat a munka világában, akik apa és anya nélkül kerülnek ki az életbe. A jelenlegi vezetőség egyhangúan a projekt mellé állt, jelezték, hogy ez számukra teljesen természetes. Ezek a fiatalok elvesznének az ilyen nagy szervezetek segítsége nélkül.

- Hogy érti ezt?

- Itt vannak azok, akik ugyanúgy szakmát választanak, mint a normális családban élő gyerekek. Csak ők  20-25-en vannak egy csoportban, akik azt várják, hogy legyen valaki, aki elmondja nekik a lehetőségeket.

A programunk egyik sarkalatos pontja az, hogy megpróbáljunk segíteni azoknak a gyerekeknek, akik már választottak - de azoknak is, akik még nem - szakmát. Fölvesszük a kapcsolatot a gazdasági szervezettel és megpróbálunk abban segíteni, hogy a legjobb helyen töltsék gyakorlatukat.

Emellett a kamara által javasolt szakemberek segítik a gyerekeket a továbblépésben. Az intézeteket eszközökkel is ellátjuk az íróasztaltól kezdve egészen a ruházatig. Nem pénzt adunk, hanem tárgyi segítséget.

- Nem túlzottan optimista az eredményeket illetően?

- Senki nem mondta, hogy ez könnyű lesz. Egyértelmű, hogy a gyerekeknek jó példát kell mutatni.

- Mikor indul a projekt?

- Valójában már elindult. Több tárgyalást is folytattunk Utasiné Varga Zita igazgatónővel, aki a nevét adta ehhez a tervezethez. Ő a 21 intézményből álló Fővárosi Sztehlo Gábor Gyermekotthon és Fogyatékosokat Befogadó Otthonok vezetője. Ő is pontosan tudja, hogy nem könnyű a feladat. Ugyanúgy, ahogy a szülő neveli a gyereket nekünk is egyfajta biztonságot, hitelességet kell nyújtani feléjük. Viszonzásként meg kell bízniuk bennünk. Akkor leszünk sikeresek, ha ez nem egy fellángolás, hanem folyamatos munka lesz, és a kamara ezt a feladatot magára vállalja: közvetít az oktatásban, illetőleg a gyakorlatban, a gazdálkodó szervezetek kapcsán a majdani munkába állásban is.

- Mi az ön konkrét feladata?       

- Jeleztem a kamara vezetőségének, hogy kilépek abból a csendből, amiben eddig építkeztem. Nem nagyon akartam beszélni arról, hogy honnan indultam, de mivel a kamara lehetőséget adott arra, hogy – az interjú elején felvázolt múltamra tekintettel és tetteimet elismerve - egyfajta vezetői pozícióba kerülhessek, nem kerülhetem meg ezt sem. Ez is egyfajta minta, érték: függetlenül attól, hogy valaki nevelőotthonban nevelkedett, apa és anya nélkül nőtt fel, de hajlandó tanulni és még küzdeni is, akkor vannak olyan szervezetek - például a BKIK -, amelyek lehetőséget biztosítanak arra, hogy a hátrányból indulva is vezetői szerepet kapjak és dolgozzak. 

- Ez az ön esetében rendben is van, és a gyerekek?

- A gyerekeknek én mintaként is képbe jöhetek, évek óta járok közéjük. Nagyon örülök, hogy most ebbe a kamara is bekapcsolódott. Mindig arra kérem az igazgatókat, hogy hétvégenként összeülhessünk a fiatalokkal és beszélgessünk. Ez segítő,  felkészítő beszélgetés a jövőjükkel kapcsolatban.

- Hogy viszonyulnak ehhez a fiatalok?

- Eleinte külföldinek néztek, aztán meglepődtek, hogy beszélek magyarul. De azonnal megvan a bizalom amikor megtudják, hogy én ugyanott voltam, ahol ők.

- Azon kívül, hogy elfogadják, hallgatnak is önre? 

- Igen. Van olyan intézmény - például az Esze Tamás Nevelőotthon -, ahová többször is visszahívtak, hogy beszélgessek, mert ez a fajta kapcsolatteremtés a gyerekekkel olyan két-három hónapig jó. Ennyi ideig él bennük az a tudás, amiről beszéltünk, utána alábbhagy a lendület. Ugyanúgy, mint egy normál családban a szülőnek ott kell lenni és mindig mondani, biztatni a gyerekét. Csak itt én vagyok az, aki megjelenik és beszélgetünk a gondjaikról.

- Milyen gondjaik vannak?    

- Például az, hogy érdemes-e tanulni? Különféle anyagi segítséget is kapnak, de ez a pénz nem elég arra, hogy amikor kijönnek fel tudjanak építeni erre egy életet. Akad köztük olyan is, akinek komoly pénze jön össze - ez akár húsz, vagy harmincmillió forint is lehet(!) -, de ez is veszélyes, mert nem tud mit kezdeni vele. Ezért arra kell rávenni, hogy ne szórja el butaságokra. Csak hát ők úgy érzik, hogy nagyon sokat nélkülöznek az intézetben, azaz itt érzelmi problémák kerülnek előtérbe. Most már nem nagyon vannak 20-30-as csoportok: családmodell rendszer van, egy kis csoportba kerülnek a kicsik és nagyok, mint a családokban. Ez akkor működne nagyon jól, ha egy csoportnál egy férfi és egy nő lenne velük a nap 24 órájában, de ez megoldhatatlan. Nincs ennyi nevelő.

- Mekkora a nevelőintézetekben a bűnre csábítás és hogyan lehet tenni ellene?

- A bűnre csábítás a nélkülözésből adódik. Azok a gyerekek, akik az intézetből kikerülnek és nem kaptak elég érzelmi támogatást, könnyen elmehetnek a bűnözői világ felé.  Egyrészt azért, mert ott sok pénz van, másrészt pedig azért, mert a bűnözői világnak van egy érdekes momentuma: mi befogadunk és szeretünk téged, csak tedd azt, amit mi csinálunk. Ez azért viszi  az embert. Én is, amikor kijöttem a nevelőotthonból, azt tapasztaltam, hogy a csoport fele a bűnözői társadalom felé fordult. Egyrészt azért, mert azt mondták, elegük van, nem akarnak tovább nélkülözni, nekik pénz kell. Amit az a világ mutat, az nekik nem probléma. Nincs veszíteni valójuk. Azt mondják: „Börtön? Az olyan mint az intézet.  Miért lenne ez nekem probléma?”.

- Hogy tud ön ezen változtatni?  Vannak partnerei?

- Szerencsés vagyok, mert sokan gondolkoznak úgy, mint én. Vannak olyan ismert személyek, mint például Ripli Zsuzsa, aki Mi kis falunk színésznője. Ő az első szavamra jött. A fiúk azért figyelnek rá, mert egy igen dekoratív, híres hölgy beszél velük, aki elmondja nekik és a lányoknak is, a szépség nem elég a boldoguláshoz. Ő már bejárta ezt az utat, és azt is közli velük, hogy ha ezt a megoldást választják, bele fognak bukni, ki fogják őket használni.

- Kik vannak még?

- Az a fontos, hogy hiteles személyeket vigyek. Például amikor velem jött a Kempinski Hotel Corvinus igazgatója, vagy egy ismert vállalat vezetője, elmondták: Gyerekek, ha tanultok, jöhettek hozzánk dolgozni. 

- A BKIK hogyan tud segíteni?

- Ez egy nagy szervezet. Magába foglal 275.000 céget.  Ezek nagy többsége - már csak a munkaerőhiány miatt is - érdeklődik a gyerekeink iránt. Egy állami gondozásban lévő gyerek nagyon hűséges tud lenni, mivel neki az az élete. A munkahely lesz a családja. Az biztosítja számára, hogy fenntartsa önmagát és a kamara ebbe lép be segítőként, azaz a lehető legjobb céget próbálja megkeresni ennek a gyereknek.

A hátrányos helyzetű gyerekek megsegítéséről szóló program várhatóan rövidesen beindul. Ennek az a feltétele, hogy megkössék a szerződést a Fővárosi Sztehlo Gábor Gyermekotthon és Fogyatékosokat Befogadó Otthonok és a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara között, amire várhatóan még az idén sor kerül. 

Fotó: Rácz László / N3 Kommunikáció

https://aktualis.blogstar.hu/./pages/aktualis/contents/blog/56870/pics/lead_800x600.jpg
BKIK,Dr. Elnour Abd Alla Szilveszter,Ghána,Interjú,munka,nevelőotthon,Ripli Zsuzsa,Sztehlo Gábor
 

Hozzászólások

Hasonló bejegyzések a témában

Máté Roland: csonkán is lehet teljes értékű életet élni

2019.08.17. 09:50
A Promenad.hu fél évvel ezelőtt a hét embereként mutatta be Máté Rolandot. A sokak számára ismert és közkedvelt szerkesztő-riporter akkoriban kerekesszékben ülve mesélt …

Lázár János: a magyarság az erős nemzetállamokban érdekelt

2019.05.20. 08:00
A május 26-i EP-választás sorsdöntő jelentőségű, hiszen irányt mutat Európának – véli Lázár János. Az országgyűlési képviselő szerin a liberális mainstream …

Quitt László: Ne menjen erdésznek, aki ki sem akar menni a házból

2019.04.20. 11:15
A felnőtté válás talán egyik legmeghatározóbb mérföldköve a megfelelő továbbtanulási irány kiválasztása. Ebben a nehéz döntésben komoly segítséget …

Megnyílt a 38. Construma építőipari szakkiállítás

2019.04.03. 17:25
Megnyílt a 38. Construma építőipari és otthonteremtési szakkiállítás szerdán Budapesten, a Hungexpo vásárközpontban 20 ország közel 550 kiállítója mutatkozik be április 3-7. …

Hónap végéig kell befizetni a kamarai hozzájárulásokat

2019.03.26. 08:50
A kötelezettségüket nem teljesítő vállalkozásoknak március 31-ig kell megfizetniük a kamarai hozzájárulást, valamint az előző évekből származó tartozások rendezésére is …

Ilyen változásokat hozhat a munkahelyi számítógépekre vonatkozó szabályozás

2019.02.27. 20:45
Nemrég a parlament elé került a Trócsányi László igazságügyi miniszter által jegyzett salátatörvény (olyan törvény, amely által …

Új elnököt választott a BKIK 72. Küldöttgyűlése

2019.02.13. 14:00
A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 2019. február 13-i Küldöttgyűlésén Nagy Elek ügyvezető általános alelnököt választotta a BKIK elnökének a soron következő tisztújításig.

Balla Ákos: A 3-as metró meghosszabbítása felpörgeti a lakáspiacot

2019.02.12. 06:00
Újpest mellett Kőbánya és Kispest is egyre attraktívabb a fővárosi ingatlanpiacon. A 3-as metróvonal meghosszabbításának Káposztásmegyer lesz a nyertese – …

Balla Ákos: Némileg csalóka a lakáspiaci „boom”

2019.02.09. 07:00
Elkeserítő, hogy a budapesti lakásállomány 20-30 évente fordul meg, ami nem egyezik meg a lakossági igények változásával. A tranzakciószámok érdemi emeléséhez tartós gazdasági …

Borkai Zsolt: Sokat teszünk azért, hogy Győr élhető város legyen

2019.02.04. 09:20
A 2017-es Nyári Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválra olyan sportlétesítménnyel gazdagodott Győr városa, mely azóta is élhető és fenntartható, a város teljes …

Ezeket a cikkeket olvastad már?